Mindvégig tanított és írt

Mihályi Gilbert Imre premontrei szerzetes-tanárnak a középszerűségbe soha bele nem nyugvó egyénisége kilencvenegy éves korában befejezte a tanítást, a munkát ezen a világon, bár biztosan volt még számunkra fontos mondanivalója. De most már csak velünk maradt írásai és mindig élénk érdeklődése, a szenvedésben is hűséges hite mutat példát.

 

A hazai olvasók sokáig csak az emigráns folyóiratokból és a Teológiai kiskönyvtárból ismerhették a nevét, korszerű felkészültségét, mert a Szombathelyen 1920-ban született, teológiát Csornán, Rómában és a szegedi jezsuitáknál tanult Mihályi Gilbert a szerzetesrendek hazai szétszóratása idején Nyugatra emigrált. Előbb Hollandiában volt a magyarok lelkipásztora, majd az Egyesült Államokban folytatta munkáját.

Világra nyitottságának bizonyítéka, hogy 1958-tól, még a II. vatikáni zsinat előtt a legjobb amerikai egyetemeken tanult nemzetközi politikai tudományokat, majd Latin-Amerika történetéből is mesterfokozatot szerzett.

A tudós és termékeny író, a chicagói magyarok lelkipásztora szinte az első lehetőséget megragadva hazatért. Itthon is betöltötte lelkipásztori hivatását, és írásaival is igyekezett ráébreszteni hazai egyházunkat, hogy új módon legyünk egyház, fogadjuk be a II. vatikáni zsinat üzenetét.

A székesfehérvári papi otthonban élte utolsó éveit, egyre betegebben, lassan látását is elveszítve. Szenvedéseit erős lélekkel viselte, szellemi érdeklődését mindvégig megőrizte. December 12-én hunyt el. Egy héttel később volt a temetése a székesfehérvári papi sírkertben. Tanításait megőrizzük.