Mindszenty bíboros örökében

A hírek hallatán sokan kérdezik, hogy mikorra várható az egyik legismertebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő jelölt, Mindszenty József bíboros boldoggá avatása. Erről és a magyar ügyek egy részét gondozó Mindszenty Alapítvány munkájáról kérdeztük az ügyvivő Szőke János szalézi szerzetest.

– Mindszenty bíboros milyen céllal hozta létre – az általános örökösének is megtett – alapítványt?
– Mindszenty bíboros halála előtt két évvel hívta életre az alapítványt, Vadúz székhellyel. A liechtensteini városra azért esett a választás, hogy a kommunista befolyást – a politikai helyzet bizonytalansága miatt – lehetőleg teljesen kizárhassák. Az alapításkor a hercegprímás szeme előtt Slipy bíboros példája lebegett, aki ukrán egyetemet létesített és tartott fenn Rómában. A magyar prímás is egy hasonló intézményt szeretett volna létesíteni a magyarság számára, papok és világiak megfelelő képzése érdekében. Ő maga is tanított volna: pasztorális teológiát. Ám erre 1975-ben bekövetkezett halála miatt nem kerülhetett sor. Az alapítvány elsődleges célja a bíboros által írt vagy összegyűjtött dokumentumok gondozása, szellemi örökségének ápolása és továbbadása. A bevételekből az alapító szándékának megfelelően jól működő oktatási és karitatív szervezeteket is támogatunk: a szegényebb egyházmegyék szemináriumait, hazai és kárpátaljai szeretetotthonokat, a dévai ferences árvaházat és több más hasonló intézményt.

– Hogyan alakult később az alapítvány küldetése, és Ön mivel tudta gazdagítani a munkáját?
– Az alapítvány két alapvető küldetésén túl vállalta Mindszenty József szenttéavatási eljárásának a kezdeményezését és finanszírozását. Ez még akkor történt, amikor idehaza beszélni sem lehetett a hercegprímásról. De később a magyar püspöki kar is időszerűnek nyilvánította, és az esztergomi érsek 1994 és 1996 között lefolytatta az egyházmegyei eljárást, melynek több ezer oldalas aktái jelenleg Rómában vannak. Amikor a Mindszenty-eljárás híre elterjedt a Kárpát-medencében, egymás után jelentkeztek az erdélyi, kárpátaljai és anyaországi egyházmegyék és szerzetesrendek, hogy az alapítvány segítségét kérjék Romzsa Tódor, Salkaházi Sára, Meszlényi Zoltán, Márton Áron, Scheffler János, Bogdánffy Szilárd, Marton Boldizsár Marcell, Bálint Sándor, Hira Sándor, Orosz Péter, Györgypál Albert, Sándor István, Árvai Dezső és tizenhét társa szenttéavatási ügyében.

– Mi indította az alapítványt a Mindszenty-ügy hivatalos kérelmezésére?
– Azt mondhatnám, hogy egy nagyon erős közösségi elvárás, olyan, mint amit néhány éve II. János Pál pápa esetében lehetett tapasztalni. Már a mariazelli temetésen elhangzott papi körben, hogy a bíborost boldoggá kellene avatni. Ez a vágy a búcsúbeszédekben is megfogalmazódott, és az évek múlásával egyre erősödött a magyar hívek között, de más nemzetek körében is. Ez az inspiráció azért fontos, mert Rómában nem nézik jó szemmel az úgynevezett házi szenteket. Egyszer aztán jelentkezett az alapítványnál egy lengyel pap, hogy ő szívesen vállalná a posztulátori szerepet. Ez rádöbbentett minket arra, hogy egyrészt arcpirító dolog volna, ha erre a feladatra nem találnánk magyart, másrészt határozottan fel kell vállalnunk az ügy támogatását. Még akkor is, ha nálunk ez kezdetben teljesen ismeretlen terület volt. Én magam is, amikor 1988-ban az ügy posztulátora lettem, jószerivel csak az olasz nyelvet bírtam, és a vatikáni hivatalokat ismertem, aggódtam is nagyon, de a kongregáció szinte lépésről lépésre bevezetett a munka gyakorlatába. A bécsi főegyházmegye segítségével alakult egy bizottság Füzér Julián és Bognár Lajos atyák részvételével, amely titokban dolgozott azon, hogy elhalálozások miatt ne veszhessenek el értékes tanúvallomások. Azért kellett titokban gyűjteni a visszaemlékezéseket, mert Róma figyelmeztetett minket arra, hogy a hetvenes években a bolgár egyházügyi hivatal nyomására kellett leállítani egy ilyen ügyet. A rendszerváltozással aztán bővültek a lehetőségeink, és 1994-ben, Szent József ünnepén hivatalosan is megkezdődhetett az esztergomi egyházmegyei eljárás.

– Hol tart most Mindszenty bíboros szenttéavatási ügye, és mikorra remélhetjük az ő boldoggá avatását?
– Egy átlagos eljárás a boldoggá avatásig minimum öt-tíz évet vesz igénybe. Mindszenty bíboros esetében ezt már messze meghaladtuk, idén léptünk túl a tizenöt éven. Ebben sok egyéb mellett emberi mulasztások, hűtlenségek is szerepet játszottak, amelyek lassították, csaknem leállították az eljárás előrehaladását. A közelmúltban a Szentszék legfelsőbb hivatalának közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzék, ami nagyon meggyorsította az ügyet. Két év alatt nyolc év hanyagságát sikerült behozni. Legkésőbb 2010 tavaszáig el kell készülnie az úgynevezett Positiónak. Ez a vizsgálati anyag lényegi elemeit összegző kötet, amelyet az eljárás történész, teológus és főpap szakértői könyv formájában kapnak kézhez. Mindszenty bíboros esetében ez nem is egy, hanem három kötetből fog állni, és több lesz, mint háromezer oldal. A három kötetben együtt lesz olvasható egy részletes életrajz, az összes irat jegyzéke, a szem- és fültanúk szerkesztett vallomása, a történészi szakanyagok egyházi és világi szempontból és a teológiai szakvélemények. Később hasonló összegzés készül a két csoda vizsgálati anyagából is, ezt a történészek helyett orvosi bizottság értékeli majd. A Positio szerkesztése és nyomtatása olyan kiadást jelent, mintha idehaza három vaskos, keménytáblás kötetet akarnánk megjelentetni kis példányszámban, ráadásul a római, a magyarnál sokkal magasabb költségen. Ez jelenleg meghaladja az alapítvány anyagi lehetőségeit, de nagyon bízunk a tisztelő egyének és közösségek áldozatkészségében, amely gondviselésszerű módon eddig is mindig kisegített bennünket a hasonló nehézségekből. Én a magyar hívek hozzáállását régóta csodálom. Legnagyobb kezdeményezésünkhöz, a Mindszenty bíboros által elindított „egymillió imádkozó magyar” engesztelő mozgalmához is közel másfél millióan csatlakoztak. Nem szeretnék sem jóslásokba bocsátkozni, sem megelőlegezni a kongregáció és a Szentatya állásfoglalásait, de ha minden anyagi és erkölcsi támogatás rendelkezésünkre áll, és amennyiben a közeli boldoggá avatás Isten terveibe illeszkedik, akkor 2012-re kényelmesen eljuthatna odáig az eljárás, hogy a római szakasz is lezárulhasson.

– Mekkora anyagi áldozatot kíván egy szenttéavatási eljárás lefolytatása?
– Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mibe kerül egy boldoggá avatás, akkor arra azt kell válaszolnom, hogy semmibe, mert ezt megfizetni nem lehet. Az eljárás egyházmegyei és római lefolytatása az, ami nagyon komoly anyagi hátteret igényel. Ez gyakorlatilag egy peres eljárás, amelyben a kezdeményezőknek kell bizonyítaniuk azt, hogy a jelölt méltó a boldoggá avatásra. Tudjuk jól: egy per lefolytatása a civil életben is pénzbe kerül, mert szükség van hivatalokra, alkalmazottakra, bírókra, szakértőkre, ügyvédekre. Egy kanonizációs eljáráson legalább húsz-harminc szakember dolgozik. A történészi kutatómunka sokszor szintén nagyon hosszadalmas, és távoli könyvtárak, levéltárak felkeresését igényli, a mi ügyeinkben Washingtontól Kijevig. Költségigényes a dokumentumok másolása és olasz nyelvre fordítása is, de az egyházmegyei vizsgálat után még nagyobb kiadásokkal jár az eljárások római szakasza, ennek során sokkal nagyobb létszámú szakértői csoportok munkáját kell megfizetni, ráadásul az európai béreknek megfelelően. A legnagyobb költséget legtöbbször a Positio elkészíttetése jelenti, ahogy erről Mindszenty bíboros esetében is beszéltem, ez több millió forintos kiadást jelent. Az eddigi ügyekben azt tapasztaltuk, hogy a tetemes kiadásokat valahogy mindig előteremtik a tisztelő közösségek, szerzetesrendek és egyházmegyék, mert ezek az áldozatok eltörpülnek ahhoz a nagy kegyelmi gazdagodáshoz képest, amelyet a boldoggá és szentté avatás jelent. Ezért abban bízom, hogy az említett magyar ügyek közül egynek sem kell anyagi nehézségek miatt lelassulnia vagy félbeszakadnia, és úgy érzem, hogy a Mindszenty Alapítványnak is erkölcsi kötelessége ezeket legalább a boldoggá avatásig segíteni és támogatni, minden tőle telhető eszközzel.

– A kanonizációs eljárások további gondozásán túl milyen távlati tervei vannak az alapítványnak?
– Folyamatosan zajlik a Mindszenty-fénykép-, irat- és levéltár rendezése, feldolgozása. Ennek eddigi eredményeiről már több kiadványban beszámoltunk, most a bíborosnak a Pázmáneum kápolnájában elmondott szentbeszédeit rendezzük sajtó alá. E prédikációk között van az is, amelyet az esztergomi érseki szék kényszerű pápai megüresítésekor, 1974-ben mondott el, és amely egyéb megnyilatkozásaihoz hasonlóan pápahűségének és engedelmességének megható emléke. Sok szakdolgozat készül a Mindszenty-archívum anyagából, ez sem lebecsülendő, mert a bíboros történelmi emlékét szolgálja. Hiszen sajnos még mindig vannak, akik nem értik meg, hogy ki volt ő a magyar egyház és a magyar nemzet számára. Dolgozunk a tárgyi hagyaték hosszabb távú elhelyezésén is Esztergomban, Budapesten és Csehimindszenten. A legfontosabb számunkra mégis Mindszenty bíboros szenttéavatási eljárása, melyet talán a legnagyobb várakozás övez a magyar hívek körében.
Mindszenty József jogi értelemben vett örököse a róla nevezett alapítvány. Szellemi, lelki értelemben viszont sokkal több örököse van: minden tisztelője, a teljes magyar katolikus egyház. Imáinkkal és lehetőségeinkhez mért áldozatainkkal támogassuk továbbra is szenttéavatási ügyét és szellemi végrendeletének megvalósítását, hogy „Magyarország szent legyen”, „Pannonia Sacra” – ahogy főpásztori jelmondata hirdeti.

A Magyarországi Mindszenty Alapítvány
új elérhetőségei:
Honlapja: http://www.ungmind.hu/
Elektronikus levélcíme: ungmind@gmail.com
Számlaszáma: Erste Bank 11991102-02139889

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..