Mindnyájan lelki harcot vívunk
Fotó: Bencseky Mátyás/Szeretetláng Fesztivál

 

Ljubo Kurtović első előadását Istennek élni, a családnak szolgálni címmel a lelkiségi mozgalom idei jelmondatáról, erről a Szeretetláng Lelki Naplóból származó gondolatról tartotta. Nincs ideális ember, sem ideális család, mert Isten nem tökéletesnek alkotott minket, hanem befejezetlen teremtményeknek, akiknek épülésre van szükségük – fogalmazott.
A ferences szerzetes tapasztalata szerint a papok általában rossz dolgokat hallanak a házasságról, hiszen nem olyanok keresik fel őket ezzel a témával kapcsolatban, akiknek a házasságuk rendben van. Ugyanakkor érthető, ha bajukban az emberek Jézushoz fordulnak. A házasság válsága esetén a legrosszabb az, ha a másik embert akarjuk megváltoztatni, hiszen ezt úgysem tudjuk elérni. A társunkhoz fűződő kapcsolatunkat azonban megváltoztathatjuk, ha nem is egyik napról a másikra. Az a jó, ha először azért imádkozunk, hogy el tudjuk fogadni magunkat, hogy kibéküljünk magunkkal. Ezután imádkozzunk a házastársunkért, hogy úgy tudjuk elfogadni őt, ahogy van. Kérjük a megbocsátás ajándékát, és adjunk hálát a másikért – javasolta a ferences szerzetes.
Minden kapcsolatnak – legyen az párkapcsolat, barátság vagy az Istenhez fűződő viszony – szüksége van arra, hogy tápláljuk, különben elhal – figyelmeztetett az előadó. – Vannak olyan családok, amelyek tagjai egy fedél alatt élnek ugyan, mégis távol egymástól: ritkán étkeznek együtt, hogy a közös imáról már ne is beszéljünk. Pedig a családokat az együtt étkezés és a közös ima tartja össze. Az asztalnál együtt ülni szent dolog, ilyenkor megosztjuk a másikkal az életünket. A szentmisében is az oltárnál töltött pillanat a legértékesebb, az, amikor Isten önmagát adja nekünk.
A gyermekek ritkán vágynak az imára, hiszen elsőre ez nem vonzó tevékenység, nem szórakozás. Ezért is kell a szülőknek példát mutatniuk e téren. Minden ember, a gyermek számára is fontos a test és a lélek egyensúlya. Jézusnak Mária és József tanította meg ezt. A gyermek ugyanis azt lélegzi be, amit a szülő kilélegez. A Szent Család nevelési elveivel kapcsolatban az előadó arra is rámutatott, hogy szülei Jézust nem tartották szorosan maguk mellett, ezért is veszhetett el tizenkét éves korában, amikor Jeruzsálembe mentek zarándokolni. Hogy milyen szabadon, nem pedig a féltés által megbénítva nevelte Jézust József és Mária, azt az is mutatja, hogy már fiatal gyermekként is mert kérdéseket feltenni az írástudóknak.
Ljubo atya több alkalommal is említést tett arról, hogy elsődlegesen az édesanyjának köszönheti a hitét, aki akkor is rábírta az imádságra, amikor nem volt hozzá túl sok kedve. Međugorjéban is édesanyjával járt először, 1982-ben, a jelenések első évfordulóján. Tizenhárom éves volt akkor, és gyalog zarándokoltak a kegyhelyre. Csak arra emlékszik, hogy nagyon fájt a lába, illetve hogy nem lehetett felmenni a Jelenések hegyére és a Križe­vacra, mert rendőrök őrizték, akik minden autót is ellenőriztek, mint egy háborús területen.
Međugorjéban hat gyermek azt állította, hogy megjelent nekik a Szűzanya. A jól felfegyverzett Jugoszláviában pedig ettől elfogta a kommunistákat a félelem – emlékezett vissza az előadó, hozzátéve: mindnyájan lelki harcot vívunk, és így lesz ez a világ végezetéig. Csak az a kérdés, melyik oldalra állunk: a földit vagy az istenit választjuk-e.
A Szűzanya a međugorjei üzenetekben is legkedvesebb imájaként említi a rózsafüzért, ami Ljubo Kurtović szerint könnyű ima, de nehéz imádkozni, mert közben gyakran elkalandoznak az ember gondolatai. Ám nem a rózsafüzér tesz szétszórttá, ellenkezőleg: az csak megmutatja, milyen szétszórtak vagyunk. A szentolvasó éppen hogy megtanít az összeszedettségre, és békét ad a lelkünknek – világított rá.
A horvát ferences második előadása arról szólt, hogy a szentmise és benne az Eucharisztia miként forrása az Egyháznak. A hívők számára könnyen megszokássá válhat a szentmise, pedig abból forrásozik a hitünk, az életünk – szögezte le a szerzetes. Hogy e megszokásból kizökkentse a hallgatókat, Ljubo atya végigvette a szentmise menetét, s igyekezett jobban rávilágítani a liturgia egyes részeinek jelentésére. A szentmise akkor kezdődik, amikor eldöntjük, hogy elmegyünk a templomba, és részt veszünk rajta – mondta, majd hozzátette: nemcsak a szívünk felöltöztetése a fontos, hanem az is, hogy megfelelő öltözetben, ünneplőben menjünk a misére. Ljubo atya elismerte, vele is előfordul, hogy egyszer úgy megy misére, mintha táncolni indulna, máskor meg úgy, mintha háborúba készülne. Ám Isten a háborúban és a táncban egyaránt jelen van, szeretete sosem hagy el bennünket. Csak az a fontos, hogy mindig urai tudjunk lenni az akaratunknak, elmenjünk a szentmisére, és imádkozzunk, akkor is, amikor nem érzünk ehhez nagy kedvet – hangsúlyozta az előadó.

* * *

A Szeretetláng Fesztivál a dicsőséges rózsafüzérrel vette kezdetét, amelyet a tiszafüredi gyermek-rózsa­füzér-közös­ség tagjai imádkoztak elő. A fiatalok ezután tanúságot tettek arról, hogy mit jelent számukra a rózsafüzér, és miért imádkozzák rendszeresen. Majd szentmise következett, amelyen Kemenes Gábor nagykovácsi plébános mondott szentbeszédet. Egy újabb fiatal tanúságtételével folytatódott a délelőtt: a tizenhárom éves Plaszkó Petra a korát meghazudtoló mélységgel beszélt imádságélményeiről.
Pontban délben kezdődött a Szeretetláng mozgalom magyarországi lelki tanácsadója, Mészáros Domonkos előadása. A soproni domonkos pap arról beszélt, hogy a bűn kuszasága miatt Isten Fia a teremtett világban senkitől sem kapott szálláshelyet, otthont. Ez azonban nem Isten felelőtlenségét mutatja, hanem azt, hogy a második isteni személy felvállalta ezt a nehéz sorsot.
Az ebédszünet előtt Szabó Nikoletta arról tett tanúságot, hogy Jézus és a Szeretetláng ereje által fiatal lányként miként tudott megszabadulni az alkoholizmus és a prostitúció rabságából. Ljubo Kurtović két délutáni előadása között a drog- és alkoholfüggőségből – részben a međugorjei kegyhely hatására – kigyógyult Dé Diána tanúságtétele hangzott el. A lelkinap szentségimádással zárult, amelyet a horvát ferences vezetett.
A Szeretetláng lelkiségi mozgalom Kindelmann Károlyné Erzsébet világban élő harmad­rendi karmelita édesanya lelki naplójában 1961 és 1983 között lejegyzett magán­kinyilatkoz­ta­tásai nyomán terjedt el az egész világon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..