Mindig együtt

A Jézus-ima, melyet a szív imádságának vagy folytonos imádságnak is neveznek, az ortodox keresztény lelkiség szerves része. Lényege az imádság szakadatlan ritmusa, amelyet a lélegzetvétellel kötnek össze a szerzetesek. Belégzésre: Jézus Krisztus, kilégzésre: könyörülj rajtam! A hagyomány szerint a légzés révén az ismétlődő imádság beszüremkedik a szívbe, s annak ritmusát veszi fel. Ahogyan a szív folyamatosan dobog, az imádság is megállás nélkül hangzik hangtalan. Ez a kultúra a nyugati egyházban is meghonosodott – távol-keleti meditációs hagyományokkal is ötvözve, nálunk elsősorban Jálics Ferenc és Mustó Péter jezsuitáknak köszönhetően, akik a természettel való harmónia belsővé tételét tekintik a szemlélődés egyik alapjának.

A lélegzetvételhez hasonló szolgálatot tesz az imádság során a katolikus rózsafüzér, az ortodox csotki vagy a muzulmán misbaha. A füzérre fűzött gyöngyök morzsolása segíti a koncentrálást, a számtalanszor ismételt egyszerű szavak a hétköznapi misztika lelki nyugalmát teremtik meg.

Az ilyen imádságoknak, folyamatos ritmusú lelki és légzésgyakorlatoknak nem pusztán szent jelentőségük van, hanem profán is. A lélegzés ilyen jellegű szabályozása jót tesz a vérkeringésnek, s ezen keresztül az általános fiziológiás állapotra is pozitívan hat. Néhol a rendszeres meditációs tréninget betegségmegelőző és egészségmegőrző eszközként ajánlják. Kutatásokra alapozva állítják, hogy a napi akár ötperces ilyen jellegű meditáció ugyanakkora rekreációs eredményt ér el, mint egyórányi alvás.

India vallásaiban az imamalom végzi az állandó imádság szolgálatát. A manimalom vagy manikerék pörgetésével, forgatásával a kerékre írt imádságok, illetve könyörgések lelki tartalmai összekapcsolódnak és össze is forrnak a testi tevékenységgel. A folyamatos mantrázás célja a megvilágosodás érdekében végzett, egész embert átfogó tevékenység szünetnélkülisége, melynek biztosítéka az imamalom. S ha a hívő alszik, vagy éppen munkáját végzi, az imamalom hajtásának szent feladatát rábízza a szélre, és a hengerek helyett akár zászlócskákat is alkalmaz. A tibeti vallásosság szerint a szél a nepáli hegyeket tarkító zászlócskák imaszándékait egészen az égig röpíti.

A teljes és szünet nélküli összetartozás az istenséggel egyben az ember más összetartozási vágyát is kifejezi. Kedvesével, a természettel, a hagyományokkal, népével és mindennel, ami kedves számára, maradéktalanul vágyik együtt lenni, sőt eggyé lenni. A folyamatos imádság és együttlét nem pusztán törekvések, amelyekkel valamely soha el nem érhető célt szeretnénk elérni, s ezért szünet nélkül valamilyen cselekvést végzünk. Mélyebbre tekintve ezek egymás jelképei, melyek az egész és a rész, a mindenség és a benne élők elemi egységét fejezik ki. Mindig.