„Mindenkinek mindene lettem”

Van esetleg olyan terület, mellyel a lelkipásztori munkán kívül foglalkozni szeretne?

– Az egyházzene, a muzsikálás és az orgonák az én világom. Ezért is áll közel hozzám a liturgia. Ezekkel szabadidőmben továbbra is szeretnék foglalkozni. Sok minden van még, ami érdekel, de előbb meg kell határozni a helyes értékrendet. Elsősorban az emberekért szeretnék élni, Krisztust nyújtva nekik. A többi majd megadatik hozzá.

– 2004-ben szenteltek utoljára magyar nemzetiségű papot a Kassai egyházmegyében. Egy magyar itt nehezebben indul el ezen a pályán?

– Bizony, az utolsó újmisés 2004-ben hagyta el a kassai szemináriumot. Én is féltem az elején, hogy vajon mi lesz majd velem. Aztán nagyon gyorsan megtapasztaltam, hogy az Úr Jézus várt ott rám. Jó volt a szemináriumban formálódni, tanulni, ebben kispaptestvéreim és az elöljárók is segítettek. Egy évet a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, fél évet pedig a szegedi szemináriumban töltöttem, így nyertem egy szélesebb összehasonlítási alapot is. Minden szeminárium más és más, de mind ugyanarra nevel: hogy Krisztus papjai váljanak az intézményben formálódó fiatalemberekből. Egyébként most három magyar kispap is készül a papi hivatásra Kassán.


Lehet már tudni, hol fog szolgálni?

– A kassai Szent Erzsébet-székesegyházban kezdem meg papi szolgálatomat. Amíg papnövendék voltam, vasárnap délutánonként el-eljártam ministrálni ide, néhány esküvőn szolgáltam orgonistaként, illetve több egyházmegyei ünnepséget is kísértem orgonán. Nagyon mély kapcsolatok fűznek a székesegyházhoz. Ami a kassai magyar híveket illeti, nos, néhányukat ismerem ugyan, de attól lesz szép az első kápláni évem, hogy egy régi-új helyen leszek. Pásztor Zoltán püspöki helynök atyával együttműködve, az ő irányítása alatt végzem majd lelkipásztori szolgálatomat.

Valószínűleg mind szlovák, mind magyar hívei lesznek. Hogyan fordul majd feléjük?

– Két újmisés jelmondatot is választottam: „Mindenkinek mindene lettem” (1Kor 9,22) és „Értük szentelem magamat” (Jn 17,19). Itt, Szlovákiában magyar papként vallom: Jézus Krisztusra mindenkinek szüksége van, legyen bármilyen nyelvű, nemzetiségű. Különbségtétel nélkül szeretnék szolgálni mindenkit, legjobb tudásom és képességeim szerint. A diakónusi gyakorlatomat a kisszebeni plébánián töltöttem, ahol csak szlovák nyelvű katolikusok élnek. Nagyon szép kapcsolat alakult ki közöttünk az elmúlt egy év alatt. Több szlovák barátom is van. Igyekeztem, és a későbbiekben is igyekezni fogok hidat építeni a két nemzet között, amely már ezer éve él egymás mellett ezeken a tájakon. Hirdetni kell az evangéliumot minden időben, minden körülmények között, minden embernek, lehetőség szerint az anyanyelvén. Isten segítségével ehhez az elvhez ragaszkodva fogom végezni lelkipásztori munkámat.

(bb)

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..