„Mindenkinek mindene lettem”

Van esetleg olyan terület, mellyel a lelkipásztori munkán kívül foglalkozni szeretne?

– Az egyházzene, a muzsikálás és az orgonák az én világom. Ezért is áll közel hozzám a liturgia. Ezekkel szabadidőmben továbbra is szeretnék foglalkozni. Sok minden van még, ami érdekel, de előbb meg kell határozni a helyes értékrendet. Elsősorban az emberekért szeretnék élni, Krisztust nyújtva nekik. A többi majd megadatik hozzá.

– 2004-ben szenteltek utoljára magyar nemzetiségű papot a Kassai egyházmegyében. Egy magyar itt nehezebben indul el ezen a pályán?

– Bizony, az utolsó újmisés 2004-ben hagyta el a kassai szemináriumot. Én is féltem az elején, hogy vajon mi lesz majd velem. Aztán nagyon gyorsan megtapasztaltam, hogy az Úr Jézus várt ott rám. Jó volt a szemináriumban formálódni, tanulni, ebben kispaptestvéreim és az elöljárók is segítettek. Egy évet a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, fél évet pedig a szegedi szemináriumban töltöttem, így nyertem egy szélesebb összehasonlítási alapot is. Minden szeminárium más és más, de mind ugyanarra nevel: hogy Krisztus papjai váljanak az intézményben formálódó fiatalemberekből. Egyébként most három magyar kispap is készül a papi hivatásra Kassán.


Lehet már tudni, hol fog szolgálni?

– A kassai Szent Erzsébet-székesegyházban kezdem meg papi szolgálatomat. Amíg papnövendék voltam, vasárnap délutánonként el-eljártam ministrálni ide, néhány esküvőn szolgáltam orgonistaként, illetve több egyházmegyei ünnepséget is kísértem orgonán. Nagyon mély kapcsolatok fűznek a székesegyházhoz. Ami a kassai magyar híveket illeti, nos, néhányukat ismerem ugyan, de attól lesz szép az első kápláni évem, hogy egy régi-új helyen leszek. Pásztor Zoltán püspöki helynök atyával együttműködve, az ő irányítása alatt végzem majd lelkipásztori szolgálatomat.

Valószínűleg mind szlovák, mind magyar hívei lesznek. Hogyan fordul majd feléjük?

– Két újmisés jelmondatot is választottam: „Mindenkinek mindene lettem” (1Kor 9,22) és „Értük szentelem magamat” (Jn 17,19). Itt, Szlovákiában magyar papként vallom: Jézus Krisztusra mindenkinek szüksége van, legyen bármilyen nyelvű, nemzetiségű. Különbségtétel nélkül szeretnék szolgálni mindenkit, legjobb tudásom és képességeim szerint. A diakónusi gyakorlatomat a kisszebeni plébánián töltöttem, ahol csak szlovák nyelvű katolikusok élnek. Nagyon szép kapcsolat alakult ki közöttünk az elmúlt egy év alatt. Több szlovák barátom is van. Igyekeztem, és a későbbiekben is igyekezni fogok hidat építeni a két nemzet között, amely már ezer éve él egymás mellett ezeken a tájakon. Hirdetni kell az evangéliumot minden időben, minden körülmények között, minden embernek, lehetőség szerint az anyanyelvén. Isten segítségével ehhez az elvhez ragaszkodva fogom végezni lelkipásztori munkámat.

(bb)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..