A Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a programot, amelyre idén is az ország minden részéből érkeztek vendégek, hogy együtt ünnepeljék a missziót, és imádkozzanak azért, hogy a világ minden tájára, minden egyes emberhez eljusson Krisztus feltámadásának örömhíre. Az ünnephez kapcsolódva a missziós világnapon (október 18.) a hazai templomokban országos gyűjtést tartanak a missziók javára. A misszió az egyház egyetlen küldetése, amelyben minden megkeresztelt embernek feladata van. S bár idén különös figyelemmel fordulunk a papok felé, az evangélium terjesztésében mindannyian munkatársak vagyunk. Az ünnepen ebben a küldetésben is megerősödhettek a résztvevők. Idén a távoli országok közül Argentínával ismerkedtek meg az érdeklődők közelebbről – ott teljesít szolgálatot Varga János verbita 2003 óta. Bár ő csak év végén érkezik haza rövid szabadságra, mégis bepillantást nyertek a résztvevők az ottani életbe Rostás Sándor verbita előadásán keresztül. Ő a kilencvenes években öt évet töltött a guarani indiánok között, ahol megtapasztalhatta: a misszió során elengedhetetlen a bizalom – a bizalom a másik emberben és Istenben.
XVI. Benedek pápa idén a missziós vasárnapra írt üzenetében külön megemlíti az egyház legnagyobb, missziót segítő központi intézménye, a Pápai Missziós Művek munkáját. A szervezet magyarországi tevékenységéről Sebastian Madassery igazgató számolt be, majd kiemelte: az, hogy ilyen sokan itt vannak ezen az ünnepen, hogy ilyen sokaknak fontos a misszió, és szerepet is vállalnak benne, a remény jele, és erőt ad a jövőre. A misszió nem olyan tevékenység, amelyet a keresztény ember szabadon választ – ez Jézus egész küldetésének célja, amelyet rábízott az egyházra. Ez mind a négy evangéliumban világosan megjelenik – mutatott rá az ünnepi szentmisén mondott homíliájában Német László nagybecskereki püspök. Lukács evangéliumában az emmauszi tanítványok történetéből tudjuk meg, mit jelent a misszió. Jézus példájára azt kell tennünk a misszióban, amit ő tett az emmauszi tanítványokkal. Először meghallgatta gondjaikat, kétségeiket. Ezután elkezdte magyarázni az írásokat. Isten igéje az, amely megnyitja a szívet a kegyelem működésére, benne gyökeredzik a keresztség. Ezután közösen asztalhoz ültek. Jól tudjuk, hogy az ehhez hasonló alkalmakon mélyülhetnek el az emberi kapcsolatok a szeretetben – folytatta a püspök. – Ám ezt a nagyon emberi élethelyzetet Jézus megváltoztatta: a kenyérből Eucharisztia lett. S mikor ezt felismerték a tanítványok, rögtön el akarták mondani a többieknek, át akarták adni az örömhírt: találkoztunk a feltámadt Krisztussal. A missziós munkához az Eucharisztiából nyerjük az erőt, azaz a Jézussal való személyes találkozásból. A világmisszió ünnepén minden évben azokért imádkozunk, akik még kevésbé ismerik Krisztust, és a missziósokért, akik távoli országokban végzik szolgálatukat – mondta Német László. – De mindannyian ugyanazt a küldetést kaptuk, akármilyen élethelyzetben is vagyunk. Imádkoznunk kell a mi öreg Európánkért is, és benne Magyarországért, mert itt is kellenek olyan emberek, akiknek „lángol a szívük”. Az ünnepen, különleges tanúságtételként a hazánkban szolgáló verbita atyák és testvérek által – akik Afrikától Ázsiáig nyolc különböző országból érkeztek hazánkba – „jelen volt” az egész világegyház. Emellett ízelítőt kaptak a résztvevők, miként fonódnak össze a távoli kultúrák Krisztusban, hiszen az indiai imatáncnak és a cigány daloknak éppúgy helye volt ezen az ünnepen, mint az angol nyelvű éneknek vagy az afrikai fafaragásoknak.
A misszió nemcsak igehirdetésből áll, embertársainknak szüksége van a tevékeny segítségre is. Víz Péter, a Nemzetközi Keresztény Szolidaritás (CSI) magyarországi vezetője megdöbbentő adatra hívta fel a figyelmet: ma közel huszonhárommillió embert üldöznek valamilyen módon a keresztény hite miatt. Előadásában nemcsak az Irakban, Indiában, Törökországban és Pakisztánban élő keresztényeket ért támadásokról és megfélemlítésekről beszélt, de arról is beszámolt, hogy a CSI Afrikában az elmúlt tíz évben száznegyvenezer rabszolgát szabadított ki, akik közül sokan a szervezet munkatársaitól hallottak először Jézusról. De nem kell más földrészre utazni, hogy hitünket tettekre válthassuk. Lankó József Alsószentmárton és Somos László Kaposfő plébánosa, valamint Hofher József jezsuita a magyarországi cigánypasztoráció kihívásairól és szépségeiről beszélt a misszió ünnepén. Számtalanszor szembesültünk már azzal, hogy hazánk missziós terület. Ahol viszonylagos jólét és biztonság van, ott az emberek kevésbé készségesen fogadják be Jézust, akárcsak az evangéliumból ismert gazdag ifjú. A misszió az egyház felelőssége – és személy szerint minden hívőé. Természetesen mindenki lehetőségeihez, talentumaihoz mérten végzi küldetését. De aki valóban átélte a találkozást a feltámadt Krisztussal, „még abban az órában útra kel”, hogy átadja az örömhírt.
