„Mert a nagyi mindent megenged neki…!”

Ugye milyen ijesztő a probléma? Pedig ez is csupán egy mumus, amelyet saját bizonytalanságaink és félelmeink – meg időnként a haragunk – teremtenek.

A gyerekek ugyanis szerencsére hihetetlenül rugalmasak. Általában könnyen alkalmazkodnak a „másik ház” szokásaihoz, és tudomásul veszik, hogy „a nagyinál ez így van, otthon viszont másként”. Egyáltalán nem okozunk bennük törést, ha az otthoni hétköznapokra a nálunk kialakított szokásokat tartjuk mérvadónak. Ugyanakkor az sem fogja elrontani őket, ha megtapasztalják a nagyi más jellegű, esetenként akár lazább, „ünnepnapokra való” szabályrendszerét. A következetesség ugyanis nem jelentheti azt, hogy a szabályok mindig és mindenhol egyformán érvényesek.


Mit tegyünk tehát, ha csemeténk számon kéri rajtunk a máshol megtapasztalt, számára kellemesebb szabályokat?

1. Mérlegeljük magunkban körültekintően, mennyire alapvető az adott szabály. Csupán egy szokásról van szó, amely lehetne akár másként is, vagy valóban lényeges, hogy éppen így legyen. (Tisztázzuk azt is, hogy az adott szabály személyesen nekünk fontos, vagy valamilyen érték mentén alakítottuk ki azt.)

2. Ha alapvető értékbe ütközik, amit a másik felnőtt megenged a gyermekünknek, azt a felnőttel kell tisztáznunk! Fontos, hogy az alapkérdésekben egységes állásponton legyünk a nevelőtársakkal. (Ahol ez nem lehetséges, ott a gyermek figyelmét – az életkorának megfelelő szinten – fel kell hívni erre. „Tudod, ő erről nagyon másként gondolkodik, de mi apával ezt így tartjuk helyesnek.”)

3. Amennyiben szokásbeli eltérésekről van szó, nem kell feladnunk otthon a saját elképzeléseinket. Ha ragaszkodunk valamelyik házi szabályhoz, hangsúlyozhatjuk határozottan, hogy itthon ezt így szoktuk. Ugyanakkor meghagyhatjuk a másik fél szabadságát is, hogy saját környezetében ő szabja meg az együttélés szabályait. Attól sem kell félnünk, hogy a kicsiknek is rámutassunk a különbségekre, hadd értsék, tudatosítsák ezeket.

Ha mindent jól csináltunk, nemcsak a nagyszülőkkel (és más rendszeres segítőnkkel) lesz harmonikusabb az együttműködésünk, hanem azt is megmutatjuk gyermekeinknek, hogy mi a különbség az igazán lényeges, megváltoztathatatlan értékek és a mások kedvéért rugalmasan alakítható szabályok között. Ez pedig nem csekélység.