Fotó: Lambert Attila
Az ünnep a Szent Szabina-kápolnát a Szent Benedek Tanulmányi Házzal egységbe kapcsoló kerengőben kezdődött.
A tanulmányi ház voltaképpen rendház, amely pasztorális funkciókat is ellát, egyebek mellett helyet biztosít száznál is több kisebb-nagyobb gyerek hittanóráinak, közösségi alkalmaknak és a Bencés Bár eseményeinek. Tanulmányi jellege abból fakad, hogy otthont ad a Budapesten, főként tanári szakokon, illetve a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanuló bencés és premontrei növendékeknek, fiatal szerzeteseknek.
A premontrei renddel való együttműködésnek köszönhetően az ünnepen Várszegi Asztrik emeritus főapát, Hortobágyi Cirill jelenlegi főapát, Halmos Ábel OSB, a Szent Mauríciusz Monostor perjele – aki hajdan kilenc évig volt szabinás házfőnök –, Somorjai Ádám OSB, Hardi Titusz OSB és számos más vendég mellett nagy számban voltak jelen premontrei testvérek is, köztük Fazakas Z. Márton OPraem apát, aki egykor szintén a ház lakója volt.
Az igeliturgiát Hortobágyi Cirill főapát vezette a kerengőben, hálát adva a Jóistennek, hogy nem veszítették el bátorságukat az elmúlt egy év alatt.
A szabinás hívek, közösségek és a házhoz tartozó világiak nevében Schubert Tamás hitoktató, a Szent Imre gimnázium magyartanára mondott beszédet. Hálát adott ezért a helyért, amelyből fényt és táplálékot merítenek oly sokan, s köszönetet mondott azoknak, akik ezt elősegítik, elsősorban Fehérváry Jákó OSB házfőnöknek, kápolnaigazgatónak. Utalt arra, hogy Jákó atya nem kis szerepet vállalt a pannonhalmi bazilika felújításában, s ezek után nem is tűnt olyan nagy falatnak a tanulmányi ház átépítése… Majd Thészeusz hajójáról mesélt, amelyet sokáig mutogattak az athéniak az arra vetődő idegeneknek, s eközben mindig újabb és újabb deszkák korhadtak el, amelyeket ki kellett cserélni. Végül eljött az a pillanat, amikor az újonnan érkező idegenek megkérdezték: Ez valóban Thészeusz hajója? – és az athéniek elbizonytalanodtak…
Hortobágyi Cirill főapát megáldotta a megújult épületbelsőt, majd az ünneplő közösség birtokba vette a házat.
Fehérváry Jákó a pohárköszöntőt azzal kezdte: most azokra gondol, akiknek az együttes létezése alkotja ezt a házat; jó, ha előbb létrejön egy közösség, és azután veszi körbe egy téglafal – mondta.
Köszönetet mondott Pannonhalmának, Várszegi Asztrik emeritus és Hortobágyi Cirill jelenlegi főapátnak, hogy az ügy mellett álltak, és megköszönte a Központi Szeminárium vendégszeretetét is, hogy befogadták őket egy évre, és lehetőséget biztosítottak számukra ahhoz, hogy közösségi életüket az épület átalakítása idején is folytathassák. Megköszönte a szabinás közösséghez tartozó építész házaspár, Klemm Gabriella és Kamarás Bálint munkáját, rugalmasságát, ötletgazdagságát, és hálával szólt az 1984-ben, az erős politikai ellenszélben is megvalósult eredeti épület tervezőjének, Martin Gábornak a támogatásáról is. A házfőnök felsorolásából érződött: az átalakítás és a felújítás közösségi munka volt, amelyben mindenki nagy szeretettel vett részt.
A házszentelő agapéján a Szent Szabina-kápolna közösségének kisebb-nagyobb tagjaiból nemrég alakult Kakukkfű kórus izlandi Mária-éneket adott elő.
A megújult tanulmányi házban kibővült a különféle rendezvények számára helyet biztosító tér, amely a mobil falaknak köszönhetően változó méretűvé alakítható lett, és most már akadálymentesen megközelíthető is. Napelemek felszerelésével és más eljárásokkal energetikailag is korszerűsítették az épületet. Biztosították a házban lakó szerzeteseknek a rendház jellegű életmódhoz szükséges tereket, amelyek immár jól elkülönülnek a ház egyéb funkcióitól.
Hazánk egyetlen, Szent Szabina vértanú patrocíniuma alatt álló temploma 1934-ben épült Péterhegyen, a helyi németajkú lakosság XVIII. századi kőkeresztje mellett.
Körmendy Béla szatmári egyházmegyés pap liturgikus központot alakított ki itt. Magyarországon elsőként ebben a kéttornyú kis templomban állítottak fel körüljárható, a hívek felé fordított oltárt. A liturgia másik apostola, a bencés Szunyogh Xavér Ferenc 1948 és 1961 között élt a kápolna melletti kis házban – ő fogalmazta meg elsőként a bencés tanulmányi ház építésének gondolatát.
1984. szeptember 9-én Szennay András akkori főapát áldotta meg a jelentős politikai, anyagi és infrastrukturális nehézségek ellenére megépült tanulmányi házat, a bencések budapesti otthonát.
