Megtérést és engesztelést hirdet

Fotó: Merényi Zita

 

A rendezvény szentmisével kezdődött, Snell György esztergom-budapesti segédpüspök főcelebrálásával. A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy a Boldogságos Szűz Mária példa számunkra, mert Istenre figyel, hisz, és teljesíti az Úr akaratát. Az ilyen emberről mondja Jézus, hogy boldog, mert „Isten szavát hallgatja, és meg is tartja”.
Szeretem a Szűzanyát, mert igazi édesanya, aki azt akarja, hogy a gyermekei boldogok legyenek. Igaz, hogy a keresztet nem tudjuk száműzni az életünkből, és olykor elbizonytalanodunk, de ő imádkozik értünk, és mindent megtesz az üdvösségünkért, ahogyan a fatimai jelenések idején, az Európában dúló háború korszakában is tette – mondta Snell György, aki a szentmise után köszöntötte a konferenciára érkezett híveket.
Az egyházi szakértők előadásainak sorát Kovács Zoltán mariológus, angyalföldi plébános nyitotta meg. Ismertette a száz évvel ezelőtt Fatimában történt jelenés részleteit, beszélt a pásztorgyermekekről és a rájuk bízott három titokról. Hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa portugáliai látogatása alkalmával a hívek sokaságára tekintve így szólt Fatimában: „Zarándokok Máriával”. Ő ugyanis a „biztos jel, amely ragyog” a zarándok Egyház útján – folytatta Kovács Zoltán, a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű dokumentuma zárófejezetének szavaira utalva. Mária ott áll mellettünk nehézségeinkben, gondoskodó szeretettel, és Krisztusra mutat, aki végigjárta az élet útját, és ismeri az emberlét megkísértettségét. A Szűzanya a megtérés és az engesztelés forradalmát hirdeti – mutatott rá a mariológus.
Kovács Zoltán a fatimai üzenetekből kiemelte a rózsafüzér mindennapi imádkozására szóló buzdítást, és a Krisztussal, illetve Máriával való találkozás folytonosságára tett utalást. – A Szűzanya nem riogatni akart üzeneteivel, a szavai tele vannak irgalommal – mondta az előadó, és hozzátette: Mária jelenléte nem szimbolikus, hanem konkrét, anyai szeretettel kísér, hogy szentté válhassunk.
Kálmán Peregrin ferences szerzetes, történész a zarándoklatok és a zarándokhelyek szerepéről beszélt Mária-tiszteletünk megújítása szempontjából. Elmondta, hogy Mária maga is tanítvánnyá vált az Egyházban, az apostolok nyújtják felé az Eucharisztiát, s így új módon találkozik a Fiúval, fiával. Ugyanakkor ő az, akinek Szent István király felajánlja országunkat, akire rábízza a népet. Krisztushoz hasonlóan cselekszik, aki a kereszten János apostol személyében mintegy rábízta anyjára az egész emberiséget.
Kálmán Peregrin hangsúlyozta, hogy a liturgikus életben istenközlés és -kinyilvánítás történik, részvétel a valóságos isteni életben, ezért kerülendő az egyházi gyakorlatban a jozefinizmus idején eluralkodott racionalizmus. Történelmileg ekkortól kezdve szorult háttérbe a zarándoklás, és később ezért tört előre a szentimentalizmus, amely természeténél fogva nem jut el a Krisztussal való életközösségig.
Egy zarándokhelyen az épületeknek, a tereknek és mindennek a Jézussal való találkozást kell szolgálnia, és azt, hogy a zarándok felismerhesse széttöredezett életének egységét – folytatta Kálmán Peregrin. – A Szűzanya segít, hogy a zarándok megnyissa az életét, előkészületként Isten igéjére és a szentségek befogadására. Mária szépsége is motiváló tényező, amely könnyebbé teszi ezt a belső megnyílást.
A ferences szerzetes azt ajánlotta, hogy a mai kor kihívásai közepette mélyítsük el és vegyük komolyan a hagyományos vallási gyakorlatokat: a keresztvetést, a szenteket ábrázoló szobrok és az útszéli feszületek előtti tiszteletadást, a rózsafüzér imát, a zsoltározást, a Jézus-ima tudatos gyakorlását, a virrasztás hagyományának megtartását. Felhívta a figyelmet a zarándokhelyeken végzett liturgia igényességére, az új kommunikációs csatornák alkalmazására, valamint az engesztelés, a felajánlás hangsúlyozására a búcsújáró helyeken.
A Mária-kegyhelyek akkor válhatnak a jövőnk részévé, ha a zarándokok „ellátása” helyett a zarándokok „átformálása” felé indulunk el, és az új kifejezésformáktól sem idegenkedünk. Szerepük lehet mindebben a megújulási mozgalmaknak és a máriás közösségeknek is – mondta Kálmán Peregrin.
Ezt követően Ivancsó István görögkatolikus teológiai tanár tartott előadást a máriapócsi könnyező kegyképről és a kegyhelyről. Ismertette a történelmi előzményeket, az 1696-ban, az 1715-ben és az 1905-ben történt könnyezés körülményeit. Máriapócs 2003 óta az európai Máriás Háló tagja, a kegyképet pedig 2005-ben Erdő Péter bíboros, prímás koronázta meg, ekkor lett Mária­pócs nemzeti kegyhely. Ivancsó István hangsúlyozta, hogy a János-evangélium tanúsága (Jn 14,6) nyomán tudjuk, Mária Jézusra mutat (ahogyan a kegyképen is): ő az út, ezen haladjatok!
Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dogmatikaprofesszora a konferencián Szent II. János Pál pápa Szűz Máriáról szóló tanítását ismertette, a Redemptoris Mater kezdetű enciklika alapján.
A professzor kiemelte, hogy ez a körlevél illeszkedik a szent pápa azon törekvésébe, amely a II. vatikáni zsinat tanításának befogadását és terjesztését segítette elő. A dokumentumban kifejezetten szó esik a pápa nagy álmáról, az ökumenizmus megvalósulásának előmozdításáról is. A szent egyházfő a történelmi múltban kereste azokat a fo­gódzópontokat, amelyek a Mária-tisztelet azon elemeire utalnak, amelyek összeköthetik egymással a keresztényeket.
1987-ben a pápa Mária-évet hirdetett, és ennek kezdőnapjaként pünkösdöt jelölte ki. E többsíkú utalás arról is szól, hogy Mária helye az Egyház középpontjában van – mondta Puskás Attila. A dogmatikaprofesszor a teológiai megfontolások között rámutatott arra, hogy Szent II. János Pál pápa körlevelében bátran használta Máriára vonatkoztatva az önkiüresítés fogalmát, illetve arról is elmélkedett, hogy Isten anyja a hit útját, adott esetben a hit sötét éjszakájának útját járta. Ezért méltán tudhatjuk őt magunk mellett azokban a helyzetekben, amikor értetlenül állunk Isten gondviselő tervének titka előtt.
A II. vatikáni zsinat mariológiai tanításához képest új elem a Redemptoris Mater szóhasználatában a „közvetítő” fogalma. A pápa szemléletmódja szerint Mária mindannyiunk anyja, aki belenőtt a Fiával, Krisztussal való bensőséges kapcsolatba, egészen a keresztig, majd az Eucharisztia vételéig, s ezáltal teljesíti gondoskodó küldetését – fejtette ki a professzor.
A konferencia záróelőadásában Héray András, a kútvölgyi Szűz ­Mária-engesztelőkápolna igazgatója, a Krisztus Ügye Kongregáció tagja a rózsafüzér ima végén felhangzó fatimai fohászról beszélt. Ez, mint az engesztelés imája, egyben a fatimai üzenetek foglalata, hitünk elmélyítését szolgálja.
Regőczi István atya, Isten vándora mindig fontosnak tartotta az engesztelést embertársainkért és üdvösségükért, s másokhoz hasonlóan azt is vallotta, hogy az engesztelés a magyar nép hivatásához tartozik – mondta Héray András.
Leo Scheffczyk bíboros gondolatait tolmácsolva kiemelte, hogy az engesztelés hitünk belső lényegét tárja fel: tudatosan el kell fordulnunk a bűntől, és áldozatot kell hoznunk a lelkek megmentéséért, csatlakozva Krisztus értünk vállalt keresztáldozatához. Ezt hangsúlyozta Mária is fatimai üzeneteiben, amikor bűnbánatra és engesztelésre szólított fel.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .