Megtérést és engesztelést hirdet

Fotó: Merényi Zita

 

A rendezvény szentmisével kezdődött, Snell György esztergom-budapesti segédpüspök főcelebrálásával. A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy a Boldogságos Szűz Mária példa számunkra, mert Istenre figyel, hisz, és teljesíti az Úr akaratát. Az ilyen emberről mondja Jézus, hogy boldog, mert „Isten szavát hallgatja, és meg is tartja”.
Szeretem a Szűzanyát, mert igazi édesanya, aki azt akarja, hogy a gyermekei boldogok legyenek. Igaz, hogy a keresztet nem tudjuk száműzni az életünkből, és olykor elbizonytalanodunk, de ő imádkozik értünk, és mindent megtesz az üdvösségünkért, ahogyan a fatimai jelenések idején, az Európában dúló háború korszakában is tette – mondta Snell György, aki a szentmise után köszöntötte a konferenciára érkezett híveket.
Az egyházi szakértők előadásainak sorát Kovács Zoltán mariológus, angyalföldi plébános nyitotta meg. Ismertette a száz évvel ezelőtt Fatimában történt jelenés részleteit, beszélt a pásztorgyermekekről és a rájuk bízott három titokról. Hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa portugáliai látogatása alkalmával a hívek sokaságára tekintve így szólt Fatimában: „Zarándokok Máriával”. Ő ugyanis a „biztos jel, amely ragyog” a zarándok Egyház útján – folytatta Kovács Zoltán, a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű dokumentuma zárófejezetének szavaira utalva. Mária ott áll mellettünk nehézségeinkben, gondoskodó szeretettel, és Krisztusra mutat, aki végigjárta az élet útját, és ismeri az emberlét megkísértettségét. A Szűzanya a megtérés és az engesztelés forradalmát hirdeti – mutatott rá a mariológus.
Kovács Zoltán a fatimai üzenetekből kiemelte a rózsafüzér mindennapi imádkozására szóló buzdítást, és a Krisztussal, illetve Máriával való találkozás folytonosságára tett utalást. – A Szűzanya nem riogatni akart üzeneteivel, a szavai tele vannak irgalommal – mondta az előadó, és hozzátette: Mária jelenléte nem szimbolikus, hanem konkrét, anyai szeretettel kísér, hogy szentté válhassunk.
Kálmán Peregrin ferences szerzetes, történész a zarándoklatok és a zarándokhelyek szerepéről beszélt Mária-tiszteletünk megújítása szempontjából. Elmondta, hogy Mária maga is tanítvánnyá vált az Egyházban, az apostolok nyújtják felé az Eucharisztiát, s így új módon találkozik a Fiúval, fiával. Ugyanakkor ő az, akinek Szent István király felajánlja országunkat, akire rábízza a népet. Krisztushoz hasonlóan cselekszik, aki a kereszten János apostol személyében mintegy rábízta anyjára az egész emberiséget.
Kálmán Peregrin hangsúlyozta, hogy a liturgikus életben istenközlés és -kinyilvánítás történik, részvétel a valóságos isteni életben, ezért kerülendő az egyházi gyakorlatban a jozefinizmus idején eluralkodott racionalizmus. Történelmileg ekkortól kezdve szorult háttérbe a zarándoklás, és később ezért tört előre a szentimentalizmus, amely természeténél fogva nem jut el a Krisztussal való életközösségig.
Egy zarándokhelyen az épületeknek, a tereknek és mindennek a Jézussal való találkozást kell szolgálnia, és azt, hogy a zarándok felismerhesse széttöredezett életének egységét – folytatta Kálmán Peregrin. – A Szűzanya segít, hogy a zarándok megnyissa az életét, előkészületként Isten igéjére és a szentségek befogadására. Mária szépsége is motiváló tényező, amely könnyebbé teszi ezt a belső megnyílást.
A ferences szerzetes azt ajánlotta, hogy a mai kor kihívásai közepette mélyítsük el és vegyük komolyan a hagyományos vallási gyakorlatokat: a keresztvetést, a szenteket ábrázoló szobrok és az útszéli feszületek előtti tiszteletadást, a rózsafüzér imát, a zsoltározást, a Jézus-ima tudatos gyakorlását, a virrasztás hagyományának megtartását. Felhívta a figyelmet a zarándokhelyeken végzett liturgia igényességére, az új kommunikációs csatornák alkalmazására, valamint az engesztelés, a felajánlás hangsúlyozására a búcsújáró helyeken.
A Mária-kegyhelyek akkor válhatnak a jövőnk részévé, ha a zarándokok „ellátása” helyett a zarándokok „átformálása” felé indulunk el, és az új kifejezésformáktól sem idegenkedünk. Szerepük lehet mindebben a megújulási mozgalmaknak és a máriás közösségeknek is – mondta Kálmán Peregrin.
Ezt követően Ivancsó István görögkatolikus teológiai tanár tartott előadást a máriapócsi könnyező kegyképről és a kegyhelyről. Ismertette a történelmi előzményeket, az 1696-ban, az 1715-ben és az 1905-ben történt könnyezés körülményeit. Máriapócs 2003 óta az európai Máriás Háló tagja, a kegyképet pedig 2005-ben Erdő Péter bíboros, prímás koronázta meg, ekkor lett Mária­pócs nemzeti kegyhely. Ivancsó István hangsúlyozta, hogy a János-evangélium tanúsága (Jn 14,6) nyomán tudjuk, Mária Jézusra mutat (ahogyan a kegyképen is): ő az út, ezen haladjatok!
Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dogmatikaprofesszora a konferencián Szent II. János Pál pápa Szűz Máriáról szóló tanítását ismertette, a Redemptoris Mater kezdetű enciklika alapján.
A professzor kiemelte, hogy ez a körlevél illeszkedik a szent pápa azon törekvésébe, amely a II. vatikáni zsinat tanításának befogadását és terjesztését segítette elő. A dokumentumban kifejezetten szó esik a pápa nagy álmáról, az ökumenizmus megvalósulásának előmozdításáról is. A szent egyházfő a történelmi múltban kereste azokat a fo­gódzópontokat, amelyek a Mária-tisztelet azon elemeire utalnak, amelyek összeköthetik egymással a keresztényeket.
1987-ben a pápa Mária-évet hirdetett, és ennek kezdőnapjaként pünkösdöt jelölte ki. E többsíkú utalás arról is szól, hogy Mária helye az Egyház középpontjában van – mondta Puskás Attila. A dogmatikaprofesszor a teológiai megfontolások között rámutatott arra, hogy Szent II. János Pál pápa körlevelében bátran használta Máriára vonatkoztatva az önkiüresítés fogalmát, illetve arról is elmélkedett, hogy Isten anyja a hit útját, adott esetben a hit sötét éjszakájának útját járta. Ezért méltán tudhatjuk őt magunk mellett azokban a helyzetekben, amikor értetlenül állunk Isten gondviselő tervének titka előtt.
A II. vatikáni zsinat mariológiai tanításához képest új elem a Redemptoris Mater szóhasználatában a „közvetítő” fogalma. A pápa szemléletmódja szerint Mária mindannyiunk anyja, aki belenőtt a Fiával, Krisztussal való bensőséges kapcsolatba, egészen a keresztig, majd az Eucharisztia vételéig, s ezáltal teljesíti gondoskodó küldetését – fejtette ki a professzor.
A konferencia záróelőadásában Héray András, a kútvölgyi Szűz ­Mária-engesztelőkápolna igazgatója, a Krisztus Ügye Kongregáció tagja a rózsafüzér ima végén felhangzó fatimai fohászról beszélt. Ez, mint az engesztelés imája, egyben a fatimai üzenetek foglalata, hitünk elmélyítését szolgálja.
Regőczi István atya, Isten vándora mindig fontosnak tartotta az engesztelést embertársainkért és üdvösségükért, s másokhoz hasonlóan azt is vallotta, hogy az engesztelés a magyar nép hivatásához tartozik – mondta Héray András.
Leo Scheffczyk bíboros gondolatait tolmácsolva kiemelte, hogy az engesztelés hitünk belső lényegét tárja fel: tudatosan el kell fordulnunk a bűntől, és áldozatot kell hoznunk a lelkek megmentéséért, csatlakozva Krisztus értünk vállalt keresztáldozatához. Ezt hangsúlyozta Mária is fatimai üzeneteiben, amikor bűnbánatra és engesztelésre szólított fel.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.