Megtartó szeretettel
Fotó: Ács Tamás

 

A Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke által bemutatott mise után a gyerekeké volt a pálya a Dunakapu téren. A székesegyház melletti kereszt azonnal magára vonzza a tekintetet. Jézus a jobb karjával mintha ölelni próbálna, vagy magához akarna hívni. Az eredeti ábrázolásmód jelentésén töprengve a feszület köré, a földre írt mondatokat olvasgatom. „Nem a szögek, a szeretet tartotta Jézust a kereszten” – szól az egyik, mint nemsokára megtudom, Szent Ágostontól származik az idézet. Igen, így van, hiszen leszállhatott volna, sőt mondták is neki, hogy tegye meg. Ezért akár annak gesztusát is beleláthatjuk a kereszttől elemelkedő kar mozdulatába, hogy az ember Jézus legszívesebben leszállna onnét, nem fentről tekintene ránk. Szinte könyörög, hogy szeressük. Hogy szeressünk. A főpásztor már bevezető szavaival a legfontosabbra hívja fel a figyelmet: arra, hogy a mai napon, amelyet itt, Győrben szeretetnapnak neveznek, a szokásosnál is nagyobb figyelemmel és szeretettel forduljunk egymáshoz, Isten szeretete miatti hálánk ugyanis legjobban az embertársaink iránti szeretetünk által mutatkozhat meg.
Böjte Csaba homíliájában először a Szentháromságról beszél, azaz arról, hogy maga Isten is szeretetáradás, szeretetközösség, akihez az életünk tart. Ma mégis mintha „a szeretet analfabétái” volnánk, idézi Bagdy Emőkét. Aztán elmond egy esetet, amikor a feleség és a férj közötti béke az ő közreműködésével, „receptje alapján” állt helyre. A bocsánatért esedező férjnek Böjte „doktor” rendelkezése alapján mindennap egy szál rózsát kellett a felesége ajtajára tűznie. Az asszony az első napokban összetaposta, egy hét múlva vízbe tette a virágot, tizennyolc nap múlva pedig az atya társaságában pezsgőt bontottak a kibékülés örömére. Hinnünk kell a szeretet világformáló erejében.
Aztán egy váratlan idézet következik a prédikációban: egy fociedzőtől, aki szerint azért nem jó a magyar csapat, mert a fiúk csak addig futnak, amíg jólesik. Pedig addig kellene, amíg egyszer csak nagyon fáj. Ugyanígy: ha csak addig szeretjük egymást, amíg jólesik, még nem szeretünk eléggé. Úgy szeress, hogy már fájjon! Átdöfött szívvel, fájdalmakban vergődve is szeressünk, mint Jézus tette. És úgy, hogy a szeretetünkről ne csak tudjanak a körülöttünk élők, hanem érezzék is. Adjuk gyakran félreérthetetlen jeleit.
A mise végén mindenkit a Dunakapu térre invitál a püspök. Mielőtt elindulnék, a székesegyház jó hangulatú közösségi moraját hallgatva azon gondolkodom, hogyhogy itt mise után nem távozik mindenki hipp-hopp a templomból. Jó néhányan ugyanis még beülnek egy kicsit a padokba imádkozni, vagy mécsest gyújtanak. Tőlem nem messze egy egész család térdel a mellékoltár elé. Igaz, a kisebb gyerekek hamar megunják, de utána is jól elvannak, sétálnak, bújócskáznak. Mi okozhatja, hogy a templomainkat gyakran annyira szent helynek tekintjük, hogy legszívesebben csak a legszükségesebb időt, azaz a szent cselekmények idejét töltjük bennük? Győrben ez szerencsére másképpen van. A székesegyház két óra hosszat nincs nyitva a nap folyamán, míg sok helyen éppen körülbelül két órára nyitják ki a templomot naponta.

A Dunakapu téri forgatagba Böjte Csaba lelkesítő szavaira érkezem, amelyeket a FaceTeam Akrobatikus Sportszínház győri akadémiájának kosárlabda-bemutatója követ. A labdazsonglőröket lelkes tömeg veszi körül. A Szabóky Adolf Szakképző Iskola növendékeinek műsorára mintha kevesebben figyelnének – részben azért is van ez így, mert közben folytatódik a kosarazás. Pedig talán éppen ez a produkció az, amely még az átlagosnál is nagyobb figyelmet érdemelne. A fellépők ugyanis speciális nevelési igényű gyerekek, akik kivételes tehetségüket, rátermettségüket bizonyítják. Először Vígh Szabina mond verset egy kicsit rendetlen kislány nevében, akinek nehezen megy a reggeli készülődés, mert semmit sem talál. Aztán Horváth Máté elképesztően mulatságos, ízes mesemondása következik a három dióról – és három fiúról, akik elindulnak szerencsét próbálni. A legkisebb egy aranypénz és három dió közül választhat, amikor letelik a szolgálata, és ő a diókat választja, mert a munkaadója azt mondta: jó szívvel csak azokat tudja adni. A testvérei kinevetik és ostobának tartják a döntése miatt, ám a diókból juh- és marhanyájak, sőt egy világszép lány kerekedik elő. A fivérek rettentő irigyek lesznek, ezért elindulnak, hogy ők is csodadiókat szerezzenek, de nem sikerül a nyomára bukkanniuk a legkisebb fiú munkaadójának, és őket sem találja meg többé soha senki: nyomtalanul eltűnnek.
A kissé baljós mesevéget egy sokféle táncból ízelítőt adó, látványos produkció követi. Ez is nagyon kedves. Mivel semmi különleges mozdulatot nem látunk, még az is megfordul a fejemben, milyen jó lenne ott lenni a csapattal a színpadon, biztosan menne nekem is. Azt hiszem, ennél meggyőzőbb, megszólítóbb nem lehet egy előadás. A táncosok nagy-nagy odaadásukkal, koncentrációjukkal egykettőre megszerettetik magukat.
A két következő fellépő Benni és Louis, gitároznak, énekelnek: profik. Ez egy nagyon jó iskola lehet, gondolom, és elhatározom, hogy megkeresem az igazgatónőt.
Ám előtte még bemegyek a győri karitász sátrába, és a pultjaiknál is megfordulok. Ők ma itt a legtöbb gyereket vonzó — és nem utolsósorban a gyilkos nap elől menedéket adó – szereplői a szeretetnapnak. Virágos képkeretet, gombokból kulcstartót fűző, hintalovazó, csúszdázó gyerekeket látok, majd a karitász által foglalkoztatott kilenc megváltozott képességű győri munkatárs készítette hűtő­mág­ne­seket és gyertyákat nézem meg a pultnál. Aztán átvágok a téren, és majdnem engedek a miseborkóstoló csábításának, de a nagy melegre való tekintettel végül inkább a málnaszörpöt választom a karitászsátornál. A nap kedvezményezettjei a dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő gyermekek, fiatalok.

Ikker Eszterrel, a nap egyik szervezőjével, az egyházmegye sajtóreferensével sikerül árnyékot találnunk: a fagyizó ernyője alatt. Ez az első alkalom, hogy itt, a közelmúltban felújított Dunakapu téren rendezik meg a szeretetnapot, mondja. Evangelizáció és kultúra összekapcsolásában gondolkodnak, igyekeznek a városba jövőket is megszólítani, kiléptek a korábbi helyszínről, a Püspökvár udvarának és kertjének óvó falai közül.
A Dunakapu teret néhány éve újították fel. Korábban piactér volt, mára rendezvénytér lett belőle. Télen korcsolyapálya működik itt – ez most sem esne rosszul, vetem közbe. Próbálnak belekapcsolódni a város vérkeringésébe, jól együttműködnek az önkormányzattal. Győr 2023-ban szeretne Európa kulturális fővárosa lenni, és ebben az egyházmegye is igyekszik segíteni.
Fontos feladatuknak tartják a hittől eltávolodottak, a keresők megszólítását, és a helyi identitás erősítéséhez is hozzá akarnak járulni. Győr hármas búcsújáró hely: Szent László miatt, akinek itt található a hermája, a könnyező kegykép miatt, és azért is, mert itt őrzik Apor Vilmos, az 1997-ben boldoggá avatott püspök földi maradványait és szarkofágját.
Az egyházmegye igyekszik minél több szép ünnepet szervezni, amely közösségbe gyűjti a város, valamint a közelebbi és a távolabbi települések lakosait. Ilyen alkalom a Könnyező Szűzanya-búcsú, Apor Vilmos püspök ünnepe és Szent László napja.

Eszter segít megtalálnom Finszterné Magyari Erzsébet igazgatót és helyettesét, Pozsgai Péter Pálnét, a Szabóky Adolf Szakképző Iskola vezetőit. Engem elkápráztattak a tanítványaik, ezért szeretném, ha minél többen megismernék őket. Névadójuk piarista szerzetes volt, aki sokat tett a magyar iparosokért. Ösztöndíjat is neveztek el róla, amellyel hiányszakmák művelőit segítik.
Az iskolának 187 tanulója van, mindannyian sajátos nevelési igényűek. Tizenkét szakmára oktatják őket; például virágkötőnek, élelmiszer- és vegyiáru-eladónak, fogyóelektródás-vé­dőgázas hegesztőnek, kárpitosnak, lakástextil-készítőnek, kőművesnek, festő-mázoló-tapé­zó­nak, konyhai kisegítőnek, tisz­tí­tás­techno­lógiai szakmunkásnak tanulnak. Kis létszámú, 12 vagy 15-16 fős osztályokban tanítanak, és az egy évvel meghosszabbított képzési idő is fontos jellemzőjük. A céljuk az, hogy sikerélményekhez segítsék hozzá a tanulóikat – mondja Erzsébet –, és azt is lényegesnek tartják, hogy mindenkit az egyéni képességeihez mérten értékelnek. Ha tehát például valakinek nem megy az osztás, de jó terület- vagy térfogatszámításban, náluk hármas-négyes tanuló is lehet: minden igyekezetet nagyra értékelnek. A titok: sokféleképpen kell motiválni a gyerekeket. Például sporttal. Elhivatott testnevelő tanáruknak, Szünstein Mónikának köszönhetően a diákok tagjai a speciális olimpiai szövetségnek, egészen magas szinten sportolnak. Fociban és úszásban kivételesen jók, sportolóikat nemrég a pápa is fogadta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.