Vasmiséjét ünnepelte Kállay Emil piarista szerzetes
Fotó: Szathmáry Melinda

 

Kállay Emil 1929. január 19-én született Kisújszálláson. A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1947-ben öltözött be novíciusnak. 1950 nyarán, a szerzetesrendek feloszlatásakor az állam által előírt létszámkorlát miatt a kereten kívüli szerzetesnövendékek közé került, így tanulmányait az Esztergomi Főegyházmegye növendékeként a Központi Papnevelő Intézetben folytatta. 1953. június 14-én szentelték pappá az esztergomi székesegyházban. 1954-től Esztergom-Vízivárosban, 1955-től Érsekvadkerten, 1956-tól Nógrádmegyeren, 1958-tól Budapest-Törökőrön volt segédlelkész.
1962-ben politikai okok miatt eltiltották a papi szolgálattól. Amikor három évvel később visszatérhetett a szolgálatba, eleinte kisegítőként, majd segédlelkészként tevékenykedett a budapesti Rókus-kápolnában. 1977-ben a budai ciszterci Szent Imre-plébániára került segédlelkésznek.
Bár csupán ideiglenes fogadalmat tett, amely az évek során jogilag érvényét vesztette, egyházmegyei papi szolgálata során mégis mindvégig hű maradt piarista hivatásához. Ünnepélyes örökfogadalmát csak a rendszerváltáskor, 1989. február 9-én tehette le. 1991-ben beköltözött a budapesti piarista rendházba, ahol négy éven át oktatta a rendi növendékeket, s emellett a gimnáziumban is tanított. 1995-ben, majd 1999-ben újra megválasztották a Piarista Rend Magyar Tartománya vezetőjévé. Idős kora ellenére 2007-ben, hetvennyolc évesen részt vállalt a piaristák székelyföldi missziójának újraindításában, amelynek eredményeként Csíkszeredában megnyitották a Piarista Tanulmányi Házat.
Pappá szentelésének 65. évfordulója alkalmából Kállay Emilt Jézus Szíve ünnepén, június 8-án szűk körű, családias hangulatú szertartáson köszöntötték rendtársai, hívei, valamint egykori hittanosai. A szentmise bevezetőjében Labancz Zsolt tartományfőnök elmondta, az évfordulóról a jubiláns egészségi állapotára való tekintettel eleinte rendházi keretek között akartak megemlékezni, de a hívek és a volt hittanosok kérésére szélesítették a résztvevők körét.
Homíliájában Labancz Zsolt XVI. Benedek pápát idézte, aki szerint Istennek a népe iránt érzett szeretete megbocsátó szeretet, amely Jézus kereszthalálában teljesedik ki. Amikor a katona lándzsával szúrja át Jézus oldalát, láthatóvá válik szeretettel telt szíve. Jézus személyében Isten emberré lesz, mégpedig olyan emberré, akinek végtelen szeretet tölti be a szívét.
Hogyan tudja Isten szíve szerint alakítani az embereket a mai világban? Miként alakította Emil atya szívét is az ő szíve szerint? Válaszként Labancz Zsolt három dolgot emelt ki a jubiláns lelkipásztor életútjából. Kállay Emil mindig képes volt a lényeget helyezni élete középpontjába. Jézust tekintette a legjobb barátjának, s ez erőt adott neki a nehéz helyzetekben. Képes volt arra is, hogy midig szeretetben éljen.
„Akié az ifjúság, azé a jövő” – biztatta rendtársait Sík Sándor egykori tartományfőnök. Bár Kállay Emil hosszú időt töltött a renden kívül, mindig igyekezett e tanácsnak megfelelően végezni papi szolgálatát. Büntetésnek szánták, hogy csak káplánként működhetett, ő azonban ebben a minőségben tudta igazán megélni piarista hivatását, mivel a plébániákon akkoriban a káplán foglalkozott az ifjúsággal.
A mai ünnepen rácsodálkozhatunk arra a kegyelemre, amellyel Emil atya szívét alakította Isten. „Gondolkodjunk el azon, mi a lényeges, és mi a lényegtelen, s döntsünk mindig a szeretet mellett” – tanácsolta az ünneplőknek Labancz Zsolt.

Életrajz forrása: Piarista.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.