Megtalált tárgyak

A reklámozók persze nem szeretnék, hogy bölcsebbek legyünk, és bár a válság sokakat ráébresztett, ideje életformát váltani, annak, aki el is szánta magát, szembe kell mennie a többséggel. Ahogyan Assisi Szent Ferenc – a teremtésvédelem patrónusa – tette saját korában. Személye ma nyilván nem arra buzdít, hogy hajléktalanokká váljunk, hanem a bizalom és vállalt egyszerűség irányába mutat. Szerszámosláda, termosz, puzzle, CD, sakk, faxgép, kávéfőző… – némi ízelítő a kínálatból. És persze rengeteg dísztárgy, könyv, játék… Egy furcsa darabnál szinte mindenki elakadt; kézről kézre adták, találgattak, mi lehet. Hátmasszírozó készülékben egyeztek meg.Erre ösztönöz az Országos Lelkipásztori Intézet t e r e m t é s v é d e l m i munkacsoportja is, amely akciónapját Együtt a teremtés védelméért! címen hirdette meg. A budai Szentimre-városi Egyesület május 16-án, a Szent Imre-templom előcsarnokában megrendezett cserebere-délelőttel válaszolt felhívására. „Hozz magaddal egy megunt, már nem használt – de jó állapotban lévő – tárgyat, és vigyél el valami mást” – hangzott a kedvcsináló. A leporolt, megtisztított tárgyak így új életre kelnek: nem gyarapítják a hulladékot; örömet szereznek; illetve megóvhatnak minket fölösleges vásárlásoktól is. – Egy ilyen rendezvény után jobban bízik az ember a közösségben, és abban, hogy mégis létezik önzetlenség – mondja egy komolyzenei kazettákat válogató férfi. – Az emberek általában mintákat várnak… és ha már kötelességüknek érzik, akkor kezdik követni őket. – Mi direkt hazamentünk ezekért a könyvekért – meséli egy szép arcú idősebb hölgy. – Már kiolvastuk mindet. – Az egyik közgazdasági témájú, azt a feleségem fordította – teszi hozzá mellette álló férje. – Minden szempontból saját. – Az a legjobb – mondja egy középkorú úr, aki bontatlan likőröskészletet nézeget –, hogy ami otthon szemét, az valakinek öröm. A tárgyak újra ott találják meg a helyüket, ahol valóban szükség van rájuk. Ez ellentmond a kapitalista felfogásnak – mint ahogy az is, hogy szülessen több gyerek. De csak körül kell nézni: a közösségünk tele van sokgyerekes családokkal! Valóban, négygyerekes anyuka áll mellettem is, karján a legkisebbel. Társasjátékot választottak; az öt év körüli kislány zsebéből plüssállat farka kandikál ki. – Azt a régi nagy telefonkészüléket szerettem volna hazavinni – mutatja a kamasz fiú –, de anyu nem engedi, így is túl sok a cuccunk. Viszont elvihetek egy régi fényképezőgépet. Most már kétdarabos lesz otthon a gyűjteményem. – Nagyon hasznos rendezvény – mosolyog rám egy ötvenes hölgy. – Az emberek beszélgetnek, és olyan, mintha megajándékoznánk egymást. Akad, aki szégyenlősen válogat, ígéri, visszajön, nem üres kézzel. Más tucatnyi tárgyat hozott, és behívta a templom előtt álló hajléktalant, helyette vigyen valamit. Egy lemaradó nagypapa kiválasztotta ugyanazt a könyvet, amelyet családja tett le pár perccel korábban. A könyv tehát nem ment messzire. De ha nem veszik le a polcról, sosem jut el a megfelelő családtaghoz. Útnak kellett indítani. Az akció végére megmaradó holmik sem árválkodnak sokáig. A karitászhoz kerülnek. A plüssállatkákat a Tűzoltó utcai gyermekklinika daganatos gyermekei kapják majd – jól lehet szorongatni őket, ha fájdalmaik vannak, vagy ha injekcióra kerül sor. Lesz-e még hasonló rendezvény? – kérdezgetik a távozók. Láthatólag azon gondolkodnak, mit hoznának el otthonról legközelebb. Nemes Gábor, a SZIE Zöld Kör alapítója szerint éppen ez volt az akció legfontosabb célja: egy plébániai közösség környezettudatosságának formálása. Ami, ha kis lépés is, de lépés az élhetőbb világ felé.