Egy imádság története

Charles asszony megtartotta ígéretét, és Bruno Thevenin, aki évekkel később életre hívta a Teréz Missziót, amely ma világszerte mint kanonikus társaság működik, elvégezte a szemináriumot, és Lisieux-i Szent Teréz születésének századik évfordulóján pappá szentelték. Első szolgálati helye éppen a lisieux-i plébánia volt. Egy év múltán még mint fiatal pap rövid zarándoklatra ment Arsba. Amikor hazaért, senkit sem talált a plébánián, a sekrestyést és a kántort sem. A plébános pedig egy cédulát hagyott ott: „Három nap múlva jövök.” Soha nem tért vissza. Bruno Thevenin egyedül maradt tízezer hívővel és száz hittanos gyerekkel. Sürgősen segítséget kellett találnia nemcsak templomi, de az egyre torlódó háztartási, plébániai teendők miatt is. Az egyik hívő javasolta, kérdezze meg azt a hölgyet, aki minden szentmise után a templomban marad imádkozni. A hölgy – ő volt Charles asszony – örömmel segített a plébánián. Egy idő után kérdezősködni kezdett, volt-e még más papnövendék is a szemináriumban, akit Brunónak hívtak. Így találkozott össze az imádkozó asszony és a pap, akiért fohászkodott. Bruno Thevenin Szent Teréz kis útját követve szervezte meg a missziót, amelyhez a gyerekektől az idősekig bárki csatlakozhat. A tagok életük végéig mindennap egy rövid, kötött imát mondanak el Mária közbenjárását kérve a leendő és a már felszentelt papokért, illetve egy papért személy szerint, akinek csak a keresztnevét ismerik. Hazánkban immár harmadik alkalommal rendezték meg a Teréz Misszió országos találkozóját június 19-én, amelynek most a budapesti, Baross Gábor-telepi Jézus Szíve-templom adott otthont. – Lisieux-i Szent Terézzel együtt – aki két misszionáriusért imádkozott földi élete során – mi is az oltárra tesszük a papokért mondott imáinkat. Kérjük az aratás urát, hogy a papság, ez az Istentől kapott hivatás megszülessen a szívekben, éljen és szolgálja a közösséget – mondta a találkozón bemutatott szentmisén Bosák Nándor püspök. – Amit a Teréz Misszió tesz, az egyházat élteti. A rendezvénnyel egy időben hazánk számos egyházmegyéjében papszentelés zajlott. Erdő Péter bíboros, érsek üzenetben köszöntötte a találkozó résztvevőit, amelyben emlékeztetett arra, a papság az egyház szíve, hiszen nélküle nincsen Eucharisztia. – A léleknek is szüksége van táplálékra. Mikor azonban Isten végignézett a világon, nem talált benne semmit, ami méltó lenne az emberi lélek számára. Ekkor Isten elhatározta, saját magát adja táplálékul – idézte Bruno Thevenin elmélkedésében Vianney Szent Jánost. – A hatalmas Isten azért, hogy megváltson bennünket, kicsivé lett, olyan kicsivé, mint egy ostya. Ez a szeretet. Azért kell imádkoznunk, hogy olyan papjaink legyenek, akik képesek még kisebbek lenni, mint az ostya, és akik képesek ezt az alázatos Jézust átadni nekünk.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .