Megtalált hangok

A zenét, mely történelmet írt. A zenét, mely nem hasonlítható más melódiákhoz: sem távoli országok beatjéhez, bluesához, raggiejéhez, sem a hazai zenei piac akkori és mostani etno, világ- vagy rockzenéjéhez. A zenét, mely nem a „menedzsernemzedék” rövid életű slágergyárának terméke, hanem az idő próbáját is kiálló mű. A zenét, mely a szövegekkel kiegészülve valódi jelbeszéddé tudott válni. A zenét, mely a Királydombon 1983-ban nemzeti szimbólummá lett, és azóta is – gondolkodástól függetlenül – mindenkiben elindít valami jófajta belső ritmust. A zenét, melyet Gyöngyösi Levente kolozsvári születésű zeneszerző Illés szekerén címmel továbbgondolt, továbbírt IV. szimfóniaként, melynek ősbemutatója, Kesselyák Gergely fáradhatatlan és impulzív vezényletével, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara közreműködésével április 18-án volt a Zeneakadémián, a zenék szerzőjének hetvenedik születésnapja alkalmából.
A jeles eseményt az egyik páholyból figyelte Szörényi Levente. A szerzeményeiből készült szimfónia épphogy csak érintette az eredeti műveket, de rendre mosolyt csalt az arcokra a fel-felbukkanó ismert dalok okozta „aha-élmény”. A mosolyt csak a legvégén váltották fel a meghatottság könnyei, mikor a mű zárlataként Pasztircsák Polina operaénekesnő az Emlék M.-nek című dal foszlányait finoman, érzéssel, valódi vallomásként tolmácsolta. Szörényi Csodaszarvas-szvitje, Elég volt-kóruskantátája során, illetve a Bródy Jánossal közös István, a király rockopera temetési jelenetekor Kesselyák Gergely minden ízében átélte a vezénylést, szenvedélyes és kifejező mozdulataival segítve a kórus és a zenekar stílusbeli, dinamikai játékát. A szintén „zenei ikonná” vált Felkelt a napunk kezdetű dalt Kesselyák a közönség felé fordulva is vezényelte; a közönség és a fellépő művészek egyként énekelték. A jubileumi műsor után felállva tapsolt a publikum…
Tudom, elmondva másképp hat minden. És sokszor valóban csak keresgélem a szavakat ahhoz, ami szövegben kifejezhetetlen, de mivel énekelni nem lehet újsághasábokon, álljon itt a köszönet és köszöntés: hála legyen Szörényi Levente hetven évéért és történelmet író zenei alkotásaiért!