Megszüntetés helyett egyházi iskola

A „baloldali” és liberális sajtó egy-egy szórványosan előforduló, problémásnak tűnő esetet felkapva a szülők, a pedagógusok s főként a tanulók jogainak csorbulásáról, az egyházak erőszakos hitterjesztéséről beszél. Az elmúlt időszakban az oktatási jogok biztosa vizsgálatot kezdeményezett a panaszok kivizsgálására, amely még nem fejeződött be, hiszen csak a közelmúltban született meg az új egyházi törvény, emellett alakulóban van az oktatási és önkormányzati törvény is. A hírek szerint a Magyar Katolikus Egyház körülbelül ötven egykori önkormányzati iskolát vett át, legtöbbet az Egri főegyházmegyében, illetve a Szeged–csanádi és a Váci egyházmegyében.

A katolikus iskolarendszer szakmai támogatását, fejlesztését is ellátó Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetnél (KPSZTI) nem tudnak az átvett, illetve újraalapított iskolákkal kapcsolatos komolyabb gondokról. Munkatársaik találkoztak, beszélgettek az érintett iskolák pedagógusaival, a szülőkkel, szakmai napokat tartottak, és megismerték az intézményvezetők elképzeléseit is.

Egyes ellenzéki pártok, szervezetek az erőszakos hittérítés mellett a „világnézetileg semleges” oktatás megszűnéséről beszélnek, parlamenti bizottságokat kívánnak felállítani, illetve az Alkotmánybírósághoz fordultak panaszaikkal. Problémának érzik, hogy az évnyitó és az évzáró esetleg szentmise keretében zajlik, s hogy a diákoknak hittanórán kell részt venniük. Azt figyelmen kívül hagyják, hogy az egykor önkormányzati, most már egyházi fenntartású iskolába járó gyerekeknek jelenleg etikát kell tanulniuk, a hittan a legtöbb helyen fakultatív, s csupán a következő évfolyamok tanulóinak lesz a tanórák közt vallásuk, meggyőződésük szerinti hittanórájuk.

A problémák mértékét a statisztikák is jelzik. A tapasztalatok szerint egy huszonöt fős tanári testületben legfeljebb egy olyan pedagógus van, aki az új fenntartóval nem vállalja a munkát – a legtöbbször olyasvalaki, aki már eddig is nyugdíjasként tanította a gyerekeket. Hasonló az arány a szülők közt is. Belátható, hogy minden közösségben vannak olyanok, akik elégedetlenek, próbálnak feszültséget kelteni, s az ő panaszaikat kapja fel a média.

Arról kevesebben beszélnek, hogy az iskolák átvétele kapcsán az egyházi fenntartók anyagi terheket is vállalnak, s a tapasztalatok szerint nyolc-tíz év alatt – sok nehézséget leküzdve – alakulhat ki valóban katolikus szellemiségű iskola, ahol addig is becsületes, felkészült, tisztességes gyermekek cseperedhetnek fel.