(mégis rendre játszik)

nem játszik – búvik holdalatti
tájon vízcseppek hűvös
harmat föld-emlék
minden porcikája

 

jég-golyók metsző csillaga

aztán megduzzad gátjai közt
álmos folyó
sovány patak

kalyibák odvas torka
tágul oda a béke –
hallgat a meteorológia

csak a csapdosó erőknek
rézszíne füstöl szüntelen
egyik a másikat követve

fák csapata fegyvertelen

csend fogja kézbe félelmüket
kutya hasal ajtó előtt
reggel még harmat volt ígéret
özönt hozott a délelőtt

ajándékváltás lehetett volna
mit napkőben véd az
ősi kéz – forrásban
füröszti arcát míg a
földdel titkokat cserél

felborult rend rendre
játszik mint vízcsepp napoknak
teraszán

nem mérte csupán fényszalaggal
ki ott virraszt
az éj fokán

 

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.