Meghallgatás és jelenlét

Nagyon széles a betelefonálók köre; előfordulnak úgynevezett kopogtató hívók, akik csak heccből, vagányságból vagy unalomból telefonálnak, és természetesen sok a visszatérő, illetve krízisben lévő fiatal. A segélytelefonon, illetve az eltűnt gyerekek vonalán keresztül hallott, tapasztalt esetek száma és fajtája végtelen. Foglalkozunk párkapcsolati nehézségekkel küzdő tinédzserekkel, gyerekotthonokból elszökött kallódókkal, bántalmazott, megalázott, szorongó, az öngyilkosság gondolatával foglalkozó fiatalokkal… Nemrég indítottuk el a Fontos vagy! elnevezésű lelkiegészség-védő programot (www. fontosvagy.hu), amely a gyermek-öngyilkosságok megelőzését tűzte ki céljául. Ennek során iskolai bemutató órákkal, prevenciós előadásokkal, képzésekkel erősítjük és javítjuk a nehézségekkel való megküzdést, az egymással törődést, az összefogás kultúrájának terjesztését.

– Munkájuk során, bár főként szélsőséges esetekkel találkoznak, bizonyára kirajzolódik egyfajta kép a mai ifjúság általános mentális helyzetéről…
– A fiataloknak (akikkel körülbelül huszonöt éves korukig foglalkozunk) nagyon különböző problémáik vannak. Ami tipikusnak mondható, az a megküzdéssel kapcsolatos: mintha lejjebb csúszott volna az a tűrésszint, ameddig még segítség nélkül képesek az élet különböző területén (család, iskola, párkapcsolat) jelentkező nehézségekkel szembenézni. Talán a fiatalok pszichológiai „immunrendszere” gyengült meg.

– Ahogy már érintette is: a fiatalkori öngyilkosság megelőzésére is különös gondot fordítanak…
– Az elmúlt évtizedek adatainak tükrében láthatjuk, az öngyilkosságok száma összességében némileg csökkent Magyarországon, jóllehet e tekintetben még így is az uniós átlag fölött vagyunk. Jelentősebb változás a háttérben meghúzódó okokban tapasztalható, amelyek – látszólag – gyakran egészen banálisak is lehetnek. Nemrég egy általános iskolás fiú vetette magát a vonat elé Esztergomban, miután fegyelmit kapott, mert diákcsínyként meggyújtott valamit a padjában. Az öngyilkosság gondolatát különböző divatirányzatok is előidézhetik a fiatalokban. Itt van például az emo-jelenség, ami érzelmi telítettségben, érzékenységben, sajátos öltözködésben, viselkedésben, zenei ízlésben ölt formát. Azt mondják, mélységesen átérzik, átélik a világ problémáit, ami „demonstratív” önsértésekbe, szélsőséges esetekben öngyilkosságba torkollhat. Köztudott, hogy az öngyilkosság kísérlete valójában egyfajta kétségbeesett jelzés, kiáltás az illető környezete felé. Egy hosszú lelki folyamat végső állomása.

– Meddig tudják figyelemmel kísérni a telefonálók sorsát?
– Nehezen lehet lezártnak tekinteni egy-egy esetet, ahogy a segítség is nehezen „mérhető”. A beavatkozás nem könnyű, hiszen telefonos lelkisegély-szolgálat vagyunk, így az eszközeink, lehetőségeink bizonyos tekintetben korlátozottak. Magyarországon jelenleg nem létezik általános krízisintervenciós központ. Az ügyelők nálunk alapvetően a továbblépés irányainak megmutatásával tudják segíteni a hozzájuk fordulókat. De például egy-egy elkóborolt gyerek, szexuálisan bántalmazott fiatal vagy elhelyezésre váró csonka család érdekében közvetítőként megpróbálunk lépéseket tenni.

– Az említetteken kívül egyéb szolgáltatásokat is nyújt a Kék Vonal?
– Új kezdeményezés a Gyerekek a világhálón programunk, amely az internet veszélyeire hívja fel a figyelmet, benne többek között az e-mail, chat, skype, iwiw adta lehetőségekkel való visszaélésre. Egy másik programunk keretében számítógépeket juttatunk el rászoruló kistelepülésekre, könyvtárakba. Terveink között szerepel továbbá a Kék Vonal a toleranciáért program elindítása, amely a fogyatékkal élő gyerekek ügyét karolja fel. Továbbá szeretnénk javítani a telefonos elérhetőségünk „százalékán”, hogy minél több sikeres hívásra kerüljön sor, és ne legyenek foglaltak a vonalaink…

– Jelenlegi esztergomi teológiai tanulmányai mennyiben befolyásolják, illetve segítik munkáját?
– A krízisek hátterében, függetlenül attól, hogy felnőttekről vagy fiatalokról van szó, sok esetben olyan személyes vagy közösségi erkölcsi problémák, identitásválságok állnak, amelyek alapvető teológiai kérdéseket is érintenek. Számos ilyen kapcsolódási pontot találok. Tapasztalataim szerint a serdülők hihetetlenül nyitottak a hitre és az egyéni istenkeresésre. Ez pedig óriási lehetőség. Fontos, hogy megtaláljam azt a hangot, amelyre a beszélgetőtárs fogékony. Én „világi” teológusnak készülök, így minderről úgy tudok beszélni másoknak, hogy ugyanabban a világban és hasonló életet élek, mint ők. Ez a fajta „civilség” könnyítheti az elfogadást.

– Melyek azok a tulajdonságai, erényei, amelyeket erősségének tart a hivatásával kapcsolatban?
– A Kék Vonalnál elsősorban koordinációs, operatív feladatokban számítanak rám. Kezdő katekétaként, illetve például a katolikus kórházlelkészi szolgálat keretében, beteglátogatóként az odafordulás jelentőségét tapasztalom. Ennek módjai tanulhatók is, de jó, ha készen állunk meghallgatni, és adni. A Kékgolyó utcai onkológiai intézetben különösen érzem az igényt a szeretetre, s ezt a lehetőségeimhez mérten igyekszem is közvetíteni. Elvinni oda Krisztust, s onnan a Jóistenhez visszavinni mindazt, amit tapasztaltam. Gyakran nem tudok válaszolni feltett kérdésekre, esetleg csak ügyetlen szavakkal. Olykor nem tehetek mást, csak hallgatok. De sokszor nem is merülnek fel kérdések. Például gégeműtéten átesett, vagy más súlyos betegeknél, akik nem tudnak beszélni, az egyetlen lehetőség, ha hallgatva, lehunyt szemmel kérem Isten, hogy segítsen. Előfordul, hogy legfeljebb egy papírra írják le, amit mondani akarnak. Sokszor valóban nincsenek szavak, de akkor nincs is szükség rájuk. A jelenlét nemegyszer minden szónál többet ér.Itt mindenképpen meg kell említenem Janig Péter kórházlelkészt. Talán egyesekben megütközést kelt vagy túlzásnak tűnik, amit mondok, de úgy érzem: amikor ő hajol egy kórházi ágy fölé, akkor tényleg Krisztus áll a beteg mellett. Megkérdezhetjük: honnan jön az erő, ami egy ilyen hivatáshoz szükséges? Péter atya úgy végzi mindezt hosszú évek óta, hogy energiája nemhogy nem csökken, hanem nő. És ezt tapasztalom magam is. Ez elmondhatatlan isteni kegyelem…

– Ön nem mellékesen nemzetközileg jegyzett alpinista, sziklamászó… Hogyan tovább ezen a téren?
– Szerencsére állandóan telve vagyok ötletekkel. Például egy karitatív akcióba szeretnék kezdeni, amelybe bevonnám sportpályafutásom eddigi támogatóit, kiegészítve persze másokkal. Európa legnagyobb falainak megmászását tervezem, továbbá himalájai, illetve sarkvidéki expedíciókat. A hegymászás különleges tevékenység, bizonyos fokú (el)ismertséget jelent, illetve média-megjelenésekre ad lehetőséget, amiben fantáziát láthat a forprofit szféra. A személyes hitelességgel és a célok közvetítésével, amiben éppen a hegymászás keltette figyelem segíthet, talán elindulhat egy értékes folyamat a társadalmi szerepvállalás felé…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..