Ironikus, egyben felemelő, hogy éppen a sport lett az elnyomás ellen kibontakozó szabadságharc egyik jelképes továbbvivője, hiszen a Rákosi-diktatúra kezdetben egyszerű propagandaeszközként használta. Puskás Ferencék aranycsapata, a magyar atléták és a vízipóló-válogatott akkoriban egyaránt kivételezett helyzetben volt: sorra nyerték a versenyeket, utánozhatatlan stílusukról ódákat zengett a világ sportszerető közönsége, mégis, foglyokként éltek egy mézesmadzagon és korbácson alapuló, torz rendszerben. 1956 hű történetéhez tehát mindenképpen hozzátartozik legkiválóbb magyar sportolóink sorsának alakulása. Noha a történelem nem szokott efféle esélyeket osztogatni, a szabadságharcot követő melbourne-i olimpia magyar vízilabda-válogatottjának megadatott a visszavágás lehetősége. Két izgalmas dokumentumfilm révén végigkövethetjük kiváló sportolóink útját a szovjetek elleni véres elődöntőig, majd a katartikus győzelemig.
Az ünnep eseményeinek, protokolláris szertartásainak és — talán ma már levonható — történelmi tanulságainak közvetítését jobbára a közszolgálati csatornák vállalják fel évről évre. Nincs ez másként idén sem, egyaránt láthatunk állami zászlófelvonást (Duna Tv, 9.00), forradalmi krónikát (M1, 12.05) és történészi-közéleti stúdióbeszélgetést (Duna Tv, 20.05). Nem marad el a szokásos játékfilm (Budakeszi srácok, Duna Tv, 10.10) és a zenés színpadi produkció (56 csepp vér, M1, 14.25) sem. Történelem és sport különleges együttlélegzésének két tanúját, A szabadság vihara (M1, 20.15) és a Melbourne ’56 (Duna Tv, 9.35) című dokumentumfilmeket azonban feltétlenül érdemes megtekintenünk — hogy megtapasztalhassuk a megfeszített pillanat időtágító élményét.