Miért és hogyan? Ennek valóságába szeretném bevezetni az olvasókat a következő hónapokban. Az nyilvánvaló, hogy e rövid kis cikkek nem elegendők, hogy a liturgiatörténetet, illetve egy-egy gesztus biblikus és teológiai jelentéseit áttekintve mélységeiben szemléljük ezt a témát, de azt azért megkíséreljük, hogy alapszinten láthatóvá váljék, mit is kell tennünk – szabályosan és tudatosan.
Amikor megérkezünk a templom kapujához/ajtajához, és esetleg késésben vagyunk, fontos, hogy ne „rontsunk” be az épületbe. Egy ház ajtaja mindig „dimenzióváltó hely”, s ez a templom kapujára különösen is igaz. Itt döntést kell hoznunk: mi az, ami kint marad, és mi megy be velünk. Egy jól megkomponált templomtérnek van előtere, ez lenne az az „előszoba”, ahol letesszük azt (mint a lakásunkba érkezve a sáros cipőt, vizes esernyőt stb.), ami zavarna odabent, elterelné gondolatainkat, akadályozna az összeszedettségben, a figyelemben. Ezért is fontos, hogy időben érkezzünk a templomba, hogy a liturgia kezdete előtt legyen lehetőségünk az elcsendesedésre. Ha a templomhoz érve lelkileg, szellemileg szórakozottnak érezzük magunkat, és van időnk, egy kicsit sétáljunk a templom előterében (nyugodt léptekkel és légzéssel), s lassanként kapcsolgassuk le magunkban mindazt, ami szétszór minket.
