Az utóbbi években számos nagy erejű földrengés, pusztító szökőár, tűzvész keserítette meg az emberek életét, százezrek váltak hajléktalanná s veszítették el mindenüket. A tiszteletes és munkatársai életüket sem kímélve indultak a bajbajutottak megsegítésére – Groznijba, Beszlánba, Kambodzsába, a hurrikán sújtotta New Orleansba vagy éppen Algériába.
Szenczy Sándor életéről, gondolatairól A tiszteletes című interjúkötetben olvashatunk. A beszélgetőtárs, Ferenczi Andrea empatikus kérdései által közelebb kerülünk e kivételes személyiséghez, az elhivatott emberhez, aki nemegyszer került életveszélybe, mert az éhezőknek, betegeknek, szenvedőknek gyógyszert, élelmiszert vitt, vagy éppen „csak” lelki támogatást szeretett volna adni a rászorulóknak. A szörnyűségek láttán és azokat átélve mégis képes volt és képes folytatni mindazt, amit elkezdett. Hogyan?
A tiszteletes egy csecsenföldi öregasszonyról beszél, aki a vérengzés után a magyaroknak szóló üzenetként csak annyit mondott a kamerába: Még élünk. „…rájöttünk, hogy erről szól az életünk: még élünk, és ha a helyünkön vagyunk, akkor nagyon hatékonyak, nagyon erőteljesek tudunk lenni. Akkor tudjuk tenni a dolgunkat, ha a helyünkön vagyunk. (…) Nekem Groznij 2000. április 30-án ezt tanította meg. Ennek az idős asszonynak köszönhetem, hogy megőriztem a hitemet.” A tiszteletes életútja, tevékenysége valamennyiünk számára példa lehet arra, hogy Istentől kapott talentumainkat a lehető legjobban használjuk, s akár a kevésből is tudjunk adni. A legmélyebb válság a reménytelenségből fakad. Szenczy Sándor a kétkedőknek, a bizonytalanoknak, a csüggedésre hajlamos lelkeknek is kapaszkodót nyújt: „Élő reménységet csak az élő Isten képes adni. Nincs rá garancia, hogy nem lesznek nehézségek. Nincs olyan ígéret, hogy a bajok elkerülnek bennünket. De Isten jövőképe reményteljes, így csak tőlünk függ, hogy mit választunk.”
(A tiszteletes – Szenczy Sándorral beszélget Ferenczi Andrea. Harmat Kiadó, Budapest, 2011)
A kötet kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.
