Egy mítosz vége

A múlt bizarr szokásain szívesen borzongók örömére több európai múzeumba is jutott az erényövekből. Ugyanakkor 1996-ban némi zavar is keveredett a borzongásba: a British Museum egyik darabja hamisnak bizonyult. Mára pedig nem is maradt olyan, amelyről ne merült volna fel vagy ne bizonyosodott volna be, hogy a XIX. században készült.



Azok, akik töretlenül hisznek az övek hajdani létezésében, általában irodalmi forrásokra hivatkoznak. Az első mű, Marie de France Guigemar című költeménye, amely említést tesz a Vénusz szalagjának is nevezett erényövről, a XII. századból való. Később pedig többek között Boccaccio élcelődött szívesen az erényöv fölött. Ám ha figyelmesebben olvassuk e műveket, kiderül, az írók is főként a felszarvazott férjek bemutatása kapcsán, szimbólumként emlegetik e tárgyakat. A sajátos eszköz leírása viszont a középkori orvosi szövegekből és a történetírók műveiből teljességgel hiányzik. A teológiai irodalom pedig egészen biztosan átvitt értelemben használta a testi megtartóztatás és a szeplőtlenség leírására.

Felmerülhet azonban egy jogos kérdés: ha nem létezett ez az elképesztő találmány, honnan való a kultusza? Egyes történészek szerint Anglia középkor iránt érzett romantikus rajongása hívhatta életre. A XXI. században pedig szívesen hozzák fel e tárgyat példaként azok, akik a középkort még mindig előszeretettel illetnék a sötét jelzővel, a katolikus egyházat pedig szívesen azonosítanák beteges módszerek tárházával.



E homályos tévhitek eloszlatását tűzte ki célul a Mítosz és valóság című tárlat, mely a Római Magyar Akadémián nyílt meg. A kiállításon nyolc, többségében újraalkotott erényöv, illetve másolat látható, illetve tucatnyi kép digitális reprodukciója és számos irodalmi idézet. A tárlatot Molnár Antal, az intézet igazgatója és Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg.

A kiállítás iránt, amely március 18-áig tekinthető meg, nagy az érdeklődés Rómában, hiszen az erényöv mítosza leginkább Itáliához kötődik. Igaz, nincs túl közel, de aki mégis a Tevere partján jár, tekintse meg a sok apró leleménnyel összeállított tárlatot. Végigjárva a termeket egy mítosszal kevesebbek és egy nagy fellélegzéssel többek lehetünk. Kiváltképp akkor, ha a női nemet képviseljük.