Matematika és rózsafüzér

Leah Libresco korábban népszerű ateista blogger volt, aki posztjaiban az élet fontos kérdéseire keresett intellektuálisan igényes választ. 2012-es megkeresztelkedése óta immár katolikusként írja blogbejegyzéseit, illetve a jezsuita America Magazine egyik szerkesztője és szerzője lett.
A 2012-ben huszonkét esztendős Leah Washingtonban él, a Yale Egyetemen végzett statisztikus. Amikor bejelentette, hogy katolikus lesz, a Catholic News Agency a megtéréséről kérdezte őt. Elmondta, mindig az élő igazság keresése vezette őt az útján. Nemrégiben a ­National Catholic Register elnevezésű amerikai portál készített vele interjút arról, mi áll a megtérése hátterében, s milyen változásokat tapasztalt az azóta eltelt években.
Leah az interjúban elmondta: a családja nem volt vallásos, és senkit sem ismert, aki komolyan vette volna a hitét. Zsidó származású, nem hívő közegben nőtt fel, és egészen egyetemista koráig nem találkozott olyan gyakorló keresztényekkel, akik természetesen és őszintén tudtak volna beszélni a hitükről. Nem látott maga előtt vonzó példát, és úgy érezte, sokan valótlanságokban hisznek. Ismerőseit logikusnak látszó érvekkel próbálta kizökkenteni azokból a vallásos meggyőződéseikből, amelyek szerinte nem voltak igazak. Számos ateista ismerőse most ugyanezt teszi vele.
Arra a kérdésre, hogyan lett szkeptikus kívülállóból valóban hívővé, a fiatal lány elmondta, legerősebben az motiválta, hogy meg akarta érteni: miként találhatunk rá az igaz­ságra. A fizikai világban bizonyos dolgok teljesen nyilvánvalóak számunkra, semmilyen természetfölötti beavatkozásra nincs szükség ahhoz, hogy megértsük.
„Az erkölcs azonban nem így működik. Honnan való az a tudás, amit nem tudok felépíteni a körülöttem lévő alapvető alkotóelemekből? Végső soron három kiindulópontom volt. Az első: Isten nem létezik. A második: Az erkölcs nem az emberektől való, nem mi hoztuk létre, hanem valami rajtunk kívül álló, transzcendens dolog. A harmadik: Úgy tűnik, transzcendens dolgokat nem érhetek el pusztán a magam erejéből. Mindhárom állítás egyszerre nem lehet igaz. Melyiket adjam föl? – tettem fel magamnak a kérdést. Abban egészen biztos voltam, hogy az erkölcs transzcendens.”
Leah Libresco végül úgy döntött, elfogadja, hogy Isten létezik. Felismerte: „Az az Isten, akiről a hívők beszélnek, éppen az az Isten, akihez egyre közelebb osontam, bár ezt észre sem vettem.”
Az interjúban rákérdeztek arra is, hatottak-e rá keresztény írók vagy a kereszténység történetének más fontos alakjai. Leah első helyen C. S. Lewist említette, különösen Mere Christianity (magyarul: Keresztény vagyok!) című művét. „Végre valaki, aki olyasmit ír, amivel teljesen egyet tudok érteni – azt leszámítva, hogy most Istenről kezd majd beszélni.” G. K. Chesterton Orthodoxy című kötetét és Szent Ágoston Vallomásait szintén azon könyvek közé sorolta, amelyek nagy hatással voltak rá. Bérmálkozásakor Szent Ágostont választotta védőszentjéül.
Amikor a megtérése utáni idők tapasztalatairól faggatták, Leah arról számolt be, hogy elkezdett mélyebben foglalkozni a fizikai világgal, annak megbecsülésével. Elárulta például, hogy azóta gyakrabban főz, és az étkezést már nem puszta szükségletnek tekinti, amely arra való, hogy megfelelő energiával lássa el a szellemi tevékenység végzéséhez, hanem meglátja benne a szépséget is.
Változáson ment keresztül az imádsághoz való viszonya is. Kezdettől fogva szerette a rózsa­füzért, leginkább azért, mert az olyasvalami, amit az ember bármikor megtehet Istenért és Istennel, anélkül, hogy azon kellene törnie a fejét, vajon helyes-e, amit csinál. Elárulta azt is, hogy a szemlélődő ima nehezére esik, mert rosszul viseli a csendet. Viszont kialakította magában azt a szokást, hogy ha bármikor arra gondol, „milyen gyengén megy az ima”, nyomban imádkozni kezd, és elmond legalább egy dicsőséget.
Eleinte nehezére esett az imádság, mert inkább gondolkodott Istenről – azt viszont rengeteget. Az imádság azonban – úgy találta – inkább Istennel, semmint Istenről való gondolkodás.

Forrás és fotó: Catholic News Agency

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.