Mária iskolája, október imádsága: a rózsafüzér

A rózsafüzér, más néven olvasó vagy szentolvasó (latinul: rosarium) egyrészt imádság, másrészt az imádság eszköze. Elnevezése onnan származik, hogy a hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette – rózsakoszorúnak a Szűzanya számára.
A mai rózsafüzér a középkor jámborságában folyamatosan alakult ki. Szerzetesek, remeték az első időktől kezdve használták ismétlődő imádságok számlálására. Remete Szent Pálról jegyezték föl, hogy a Miatyánk számlálására magokat vagy kavicsokat használt. A hagyomány egy másik ága szerint rózsafüzért örmény keresztények használtak először, valószínűleg a Jézus-ima imádkozására. Amikor a muszlimok meghódították az örményeket, átvették tőlük a rózsafüzér gyakorlatát Allah nevének és dicsőségének ismételgetésére. Európában a XI. században az ötven, száz, százötven Miatyánk térdhajtásokkal kísért imádkozása vált gyakorivá. A XII–XIII. században a Miatyánk helyére az Üdvözlégy első fele került, majd a két formát egyesítették. Henrich von Kalkar OCarth (1408) alakította a rózsafüzért úgy, hogy minden tíz Üdvözlégy elé Miatyánkot tett.
„A rózsafüzér, ez a megváltó megtestesülésbe gyökerező, evangéliumi imádság teljesen Krisztusra irányul. Mert még jellegzetes eleme is – az Üdvözlégyek litániaszerű ismétlése – Krisztus dicsőítése lesz, akiről az angyali üdvözlet és a Keresztelő anyjának köszöntése szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse« (Lk 1,42). Sőt, többet mondunk: az Üdvözlégyek ismételgetése a háttér, melyben a titkokat szemléljük: Jézus, akit minden Üdvözlégyben megnevezünk, ugyanaz, mint akit a titkok egymás után szemünk elé állítanak mint Isten Fiát és a Szűzanya fiát.” (VI. Pál pápa)
A rózsafüzér elterjesztéséért különösen a ciszterciek és a domonkosok tettek sokat. Szent Domonkos az albigensek ellen segítséget kért a Szűzanyától, aki mint új és hathatós fegyvert adta át neki a rózsafüzért. XIV. századi följegyzések szerint először domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak a rózsafüzérhez titkokat és elmélkedéseket: a tíz Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és ­Mária életének egy-egy eseményét. Alanus de ­Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafüzért.
„A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.” (Szent II. János Pál pápa)
A rózsafüzér a XV. században nyerte el mai formáját, s az egész Egyházban a XVI. század második felében terjedt el. A törökök felett Lepantónál aratott győzelmet (1571. október 7.) az egész keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa, Szent V. Piusz is a rózsafüzért imádkozta, amikor zajlott a harc.
„Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta” – írja II. János Pál pápa, aki a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő időszakot a rózsafüzér évének nyilvánította, s kiadta a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelet. Ebben hirdette meg a hagyományos örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkok mellé a világosság rózsafüzérének öt titkát. A Szentatya szavai szerint „a rózsafüzér mondása nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával”; „a rózsafüzér a maga egyszerűségében és mélységében (…) jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje”.
Októberben Ferenc pápa is a rózsafüzér imádkozására hív mindannyiunkat – hogy ­Isten Anyja óvja meg az Egyházat a gonosz támadásaitól, és Szent Mihály segítsen minket a gonosz ellen folytatott küzdelemben.
Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét október 7-én köszöntjük.
„Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé.” (Részlet Boldog Bartolo Longo könyörgéséből)

Forrás: Magyar katolikus lexikon; II. János Pál: Rosarium Virginis Mariae

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..