Májusban mindennap megfigyelhetjük a természet újjászületését. A gazdák a kincset érő, a jó termést biztosító esőért fohászkodnak. A tavaszi népszokások közül kiemelkedik a májusfaállítás, amelynek eredete a régmúltba nyúlik vissza. A középkori vallásos magyarázatok Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol mártíromságát említik a szokás magyarázataként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp–Jakab-napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. Jankovics Marcell alaposan körüljárja a tavaszünnepek témáját A fa mitológiája című kötetében, s utal arra is, hogy május elsejét régen zöldfarsangnak hívták, ugyanis sok helyütt ez a nap a zöld ág behozatalának időpontja. A néphit a zöld ágakat és füveket – a virágvasárnapi fűzfaágakhoz hasonlóan – varázserővel ruházta fel. A legjellegzetesebb zöldágdísz a májusfa, amely sudár, gallyaitól és olykor a kérgétől is megtisztított fa vagy ág, s nemcsak a tavaszköszöntés, hanem a termékenység jelképe is. A májusfát a legények éjszaka vágják ki az erdőn, és hajnalban állítják fel a lányos házak előtt. A májusfa kinézetéről, díszítettségéről lehet következtetni arra, ki kinek udvarol, melyik leány kapott szebb fát, ám megeshet az is, hogy egy-egy májusfát elcsúfít valamelyik haragos vetélytárs…
