Magyarország – választás előtt

„Amikor az európai alkotmány ügye a magyar országgyűlés elé került, vita alakult ki a kormányoldal és az ellenzék között arról, hogy a keresztény utalás bekerüljön-e az alkotmányba. Az ellenzék részéről Hörcsik Richárd, a Fidesz vezérszónoka és jómagam is, mint az Európai Parlament képviselője, nehezményeztük, hogy a kereszténységre való utalás kimaradt az EU-alkotmány tervezetének szövegéből. A magyar történelmi egyházak vezetőivel egyeztetve európai parlamenti képviselőként módosító indítványt adtam be az Istenre való hivatkozás bekerüléséről az EU alkotmányának szövegébe. Más EU-parlamenti képviselők is beadtak erre vonatkozó módosító indítványokat, de sajnos nem jártunk sikerrel. Sikerünk abban volt, hogy az alkotmányba bekerült az egyházak és az EU közötti rendszeres párbeszédről szóló rész, amit az egyházak már régóta szerettek volna. Eddig ugyanis az egyházat egy kalap alá vették a többi civil szervezettel” – nyilatkozta az uniós csatlakozásunk után néhány hónappal Szájer József, a Fidesz EU-képviselője.

Természetesen nem mehettünk el szó nélkül Kósáné Kovács Magda, korábban az országgyűlés emberi jogi kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke, az MSZP európai uniós képviselőjelöltje hírhedtté lett gondolatai mellett sem, melyek a Hetek című lapban jelentek meg, nem sokkal az európai parlamenti választások előtt:

„Mi, baloldali politikusok tizenkét éve attól szenvedünk, hogy amikor az állam és az egyház viszonyában valamiféle súrlódás vagy konfliktus jön létre, azonnal működésbe lép egy olyan szándék, ami ezt a konfliktust a kommunisták és a vallásos emberek ellentétévé változtatja. Ez a szándék perceken belül egész Európát eléri. (…) Az unióval most létrejön egy olyan geopolitikai egység, ami még kibővül tíz országgal, így az előbb említett konfliktus átúszhat egész Európára. Egy keresztény egyház és az új európai alkotmány fülledt egybeolvasztási kísérletéből pillanatnyilag semmit sem látnak az európai polgárok. Rendkívül erős a törekvés arra, hogy az egységes Európa – úgy is, mint geopolitikai, politikai, nemzetvédelmi, gazdasági egység – egy intézményesült keresztény egyház befolyása alá kerüljön. (…) a Vatikán Brüsszel hivatalain, plenáris és bizottsági ülésein keresztül, Prodistul és Strasbourgostul egész Európát le akarja nyúlni, és be akarja kebelezni. Méghozzá elképesztő gyorsasággal és agresszivitással.

A történet valójában arról szól, a kérdés az, hogy intézményesült, nagyhatalmú egyházak létesíthetnek-e intézményesített, legális, oda-vissza átjárható kapcsolatokat Európa kormányával? (…) Minden törekvés arra irányul, hogy a válasz igen legyen. Ott van az a bizonyos ötvenegyedik paragrafus, amely hallatára megszólal az emberben a vészcsengő. Ennek a lényege, hogy az egyházak intézményként együtt fognak majd működni a politikai intézményrendszerekkel. Elképesztően rövid idő kell ahhoz, hogy minden európai nagy állami ünnepséggel úgy járjunk, mint mi itthon az augusztus huszadikával. Elképesztően rövid időn belül a katolikus ünnepek szimbólumrendszere, szellemisége fogja meghatározni Európa laikus ünnepeit is.”
2004 októberében körkérdést intéztünk hazai politikusainkhoz a keresztény értékek európai képviseletével kapcsolatban. Nem mindenki kívánta megosztani olvasóinkkal gondolatait. Több – egymással ellentétes – vélemény is napvilágot látott. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke az alábbiakat írta:

„Tudjuk, hogy a gyökerét vesztő, rossz fát kivágják és tűzre vetik. Az a tény, hogy az európai alkotmányba a kereszténységre történő utalás nem került be, nemcsak történelemhamisítás, hanem az alapító atyák szándékainak megtagadása is. A kizárólag gazdasági közösség gyökértelen, éppen azt veszíti el, amit európaiságnak nevezünk, és képtelen lesz adekvát választ adni a globalizáció túlhajtásaira. Lehet, hogy éppen ez a cél? (…) Elvi kérdésekben nem lehet elvtelen kompromisszumot kötni. Minden önmagát kereszténynek valló politikusnak szól az evangéliumi üzenet: A lelket ki ne oltsátok!”

Fodor Gábor az SZDSZ képviseletében máshogy látta a kérdést: „Azoknak az alapértékeknek a többségét, amelyekből a mai nyugati demokráciák értékkonszenzusa építkezik, keresztény értékként is meg lehet fogalmazni. Az alkotmányban azonban a kereszténységre történő hivatkozást nem tartom helyesnek és elfogadhatónak. A kereszténységre történő hivatkozás nem szolgálná a morális egyenlőség elvének az érvényesülését. Ha az alkotmányban az értékek tartalmáról beszélünk, azzal mindenki maradéktalanul azonosulhat. Ha azonban az európai alkotmány ezekről az értékekről mint keresztény vagy keresztény eredetű értékekről beszél, akkor különbséget tesz keresztények és nem keresztények között abban a tekintetben, hogy milyen mértékben tudhatják magukénak ezeket az értékeket, azt beleértve, hogy az európai alkotmány morális fundamentumához egy kereszténynek valamivel több, mélyebb köze van, mint egy nem kereszténynek. Ez pedig nem igaz, nem helyes. Végül nem helyes a kereszténységre hivatkozni azért sem, mert az alkotmányban annak van helye, ami a hatálya alá tartozó polgárok között közösséget teremt. A kereszténységre történő hivatkozás pedig az alkotmányban rögzített értékek tartalmához egyébként lojális polgárok között is megoszlást támaszt, és gátolhatja egyes európai polgárok személyes, érzelmi azonosulását az alkotmánnyal és ezen keresztül a létrejövő politikai közösséggel.”

Surján László, a Fidesz európai parlamenti képviselője 2007 decemberében az Európai Unió Alapjogi Chartájának elfogadása kapcsán többek között a következőket írta lapunkban:
„Szólni szeretnék (…) azokról az értékekről, amelyekre a szöveg hivatkozik, s kiemelek néhány olyan elemet, amelynek a keresztény ember méltán örülhet. Kezdjük azzal, ami a lengyeleket nyugtalanította. A mai, családellenes világban különösen jelentősnek ítélem, hogy a család fogalma nemcsak szerepel a szövegben, hanem a charta hangsúlyosan kiáll a családi élet tiszteletben tartása mellett. Kimondja, hogy a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot – a gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint – biztosítani kell. Rögzítették azt is, hogy a család jogi, gazdasági és szociális védelmet élvez. Ugyanebben a cikkben arról is szó esik, hogy a család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre a gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van a fizetett szülési és szülői szabadságra, gyermeke születése vagy örökbefogadása esetén. Amit most a kormánykoalíció kisebbik tagja az együttélés törvényi szabályozásával rá akar erőltetni az országra, az ellentétes a charta szellemével és szövegével. A család szociális védelme fogalomkörbe beletartozik, hogy a családok kiemelt juttatásban részesüljenek, s ez értelemszerűen nem jár a házasságon kívüli kapcsolatoknak. Sok liberális gondolkodású ember ezt olvasva diszkriminációt kiált. Ám a charta a nemek közötti megkülönböztetés tiltásakor kitér a »pozitív diszkrimináció« fogalmára, és helyesli azt. Nem látom be, miért ne lehetne ugyanezt a családvédelem területén is alkalmazni.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..