A katolikus papi és főpapi öltözékek állnak majd a Metropolitan Museum of Art, közismert nevén a Met, az Egyesült Államok legnagyobb művészeti múzeuma május 10-én nyíló tárlatának középpontjában.
A több mint ötezer négyzetméteres kiállítótérben a Vatikánból kölcsönzött papi és főpapi viseletek mellett a Met saját tárgyai szerepelnek majd, illetve olyan dizájn-ruhadarabok, amelyeket a katolikus ikonográfia vagy stílus inspirált: El Greco bíborosa ihlette pelerin, Chanel menyasszonyi ruha, amelyet egy elsőáldozó-ruha inspirált, vagy estélyik, melyeket Zurbarán festményeinek szerzetesei ihlettek.
A Palazzo Colonna (Colonna palota) látványos termét sokan a Római vakáció című örökzöld mozifilmből ismerik – ebben a teremben dönt végleg Ann hercegnő (Audrey Hepburn) uralkodói kötelességei mellett, s mond le Joe Bradley újságíróhoz (Gregory Peck) fűződő szerelméről.
Február 26-án a divatvilág és a Vatikán nagy nevei találkoztak egymással a Palazzo Colonnában, Anna Wintour, a Vogue divatlap neves főszerkesztője ült Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsa elnöke mellett – mindketten vörösben és feketében. A gyakran „a divat nagyasszonyaként” aposztrofált Anna Wintour, a Met-gála elnöke nevét viseli a Met viseletgyűjteményét bemutató múzeumi szárny. A szakmabelieken kívül újságírók sokasága kapott előzetes betekintetést a májusi tárlat anyagába: a negyven kiállítandó öltözetből ötöt mutattak most be a kiváltságos jelenlévőknek.
Ravasi bíboros Ludwig Feuerbach jól ismert mondatát idézte: „az ember az, amit megeszik”, utalva rá, hogy nagyjából ugyanez a helyzet az öltözködéssel is. „Már a Biblia első lapjain is Isten nem csupán teremtőként lép színre, hanem szabóként is” – idézte föl a bíboros a Teremtés könyvéből a jelenetet, amikor Isten bőrből készít öltözéket Ádámnak és Évának. – „Isten maga gondoskodik öltözékről teremtményei számára, amivel mintegy megteremti az öltözködés jelentőségét is.”
A Vatikán különlegesen finom kidolgozású ruhadarabokat és kiegészítőket ad kölcsön a New York-i múzeum tárlatára: arany- és ezüstszállal hímzett miseruhákat, drágaköves tiarákat és mitrákat, köztük például XI. Piusz pápa 1929-ben készült mitráját.
Ravasi bíboros kiemelte, a liturgikus öltözékek „mindenekelőtt a transzcendenst képviselik, a vallási misztérium dimenzióját, ezért olyan gazdagon díszítettek – mert ami isteni, azt pompásnak, csodálatosnak, fényűzőnek és fenségesnek gondoljuk”.
Példaként a csodálatos kazulákat, miseruhákat említette, melyeket Matisse tervezett a dél-franciaországi Vence-be, s amelyek ma a Vatikáni Múzeum modern vallásos művészeti gyűjteményében találhatók. „Amikor Picasso meglátta őket, így szólt: »Ezek nem szent öltözékek, hanem pillangók, melyek Isten egén röpködnek« – idézte Gianfranco Ravasi. – És ez a valódi jelentése a szent viseletnek.”
A múzeum abban bízik, a különleges témájú tárlat a megértést és a kreativitást, az építő dialógust erősíti majd, ugyanakkor számítanak negatív kritikára is, olyan látogatókra, akik – mint mindent – ezt is politikai vitává akarják majd redukálni. Attól azonban nem tartanak, hogy a kiállítás esetleg nem vonz majd elég látogatót: utoljára 1983-ban érkeztek a pápai államból öltözetek a Vatikáni gyűjtemények című tárlatra – ez pedig a múzeum történetében a harmadik legnépszerűbb kiállításnak bizonyult, csaknem kilencszázezer látogatóval.
A kiállítás kurátora, Andrew Bolton konzultált többek között Timothy M. Dolan New York-i érsekkel is. Andrew Bolton eredeti koncepciójának más világvallások is részei voltak, később azért szűkítette le a katolicizmusra, mert rádöbbent: a nyugati divattervezők többsége a katolicizmussal áll párbeszédben, sokan közülük katolikus neveltetésben részesültek. 2015-ben vette fel a kapcsolatot a Vatikánnal a kiállítás ügyében, ahol rögtön pozitívan fogadták ötletét. Greg Burke szentszéki szóvivő szerint „a Katolikus Egyház évszázadokon át gyönyörű műalkotásokat hozott létre, vagy támogatta létrejöttüket. Az emberek többsége ezek közül főleg a vallásos tárgyú festményeket és az építészetet ismeri. Ez egy újabb lehetőség arra, hogy megosszuk azt a szépséget, amely ritkán látható”.
Forrás és fotó: Cultura.va
Fordította: Verestói Nárcisz
