A biblia üzenete

Nagyböjt idején húsvétra készülünk. Imádságunkkal kísérjük a megtérőket, akik a keresztség szentségében, a beavatási folyamatban Krisztushoz akarják kötni az életüket. Újra felfedezzük saját istengyermeki méltóságunkat, ugyanakkor – éppen annak megtagadása okán – szembesülünk bűneinkkel is.
Mit kezdjünk a bűneinkkel? Honnan jönnek? Nem akarjuk, mégis vannak, mégis megtesszük őket. Hogyan szabadulhatunk meg tőlük?
S eközben küzdünk törvénnyel, erkölccsel, szokásokkal, elvárásokkal, életvitelünkkel, bukásunk tapasztalataival. Gyakran úgy érezzük, mindig alulmaradunk ebben a küzdelemben, vagy éppen győzünk, de mégsem úgy, ahogyan szeretnénk.
A mai evangélium a megfeszített Krisztust adja nekünk. A megfeszítettséget. A keresztet mint beteljesülést. A dicsőséget. Az Atya életet adó irgalmát. A szeretet jelét, eszközét. A Fiát adja úgy, ahogyan a szentleckében olvassuk: „azzal mutatta meg szeretetét, hogy Krisztussal életre keltett benneteket”.
Mi a szeretet? Ki szeret jól? A bűnök sokszor éppen azért jelennek meg az életünkben, mert nem jól szeretünk, hiszen nem tudjuk, hogyan kellene jól szeretni. Ki tanít meg arra, hogy jól és helyesen szeressünk?
A mai evangélium Jézusnak a kereszten kinyilvánított szeretetére irányítja a figyelmünket. A Fiú dicsősége a kereszten nyilvánul meg. Éppen a keresztje tárja fel előttünk szeretetét, annak mértékét – azt, ahogyan ő szereti az Atyát, és ahogyan az Atya a Fiában szereti az embert. Szenvedélyesen, sőt szenvedéssel, egyszülött Fiát adva értünk, hogy ne vesszünk el, hanem általa örökké éljünk. Ez az ő vágya, a Fiú dicsősége.
Ugyanakkor feltárul előttünk szeretetének módja is – az engedelmes fiúi szeretet, a másokért, a sokakért, a mindenkiért való odaadás. Jézus keresztjében a teljes, a semmit vissza nem vonó szeretetet tapasztaljuk meg. Ezért tőle tanulunk szeretni. A Megfeszített példáját követjük.
Jézus tanítását a keresztény hit, remény és szeretet erényei foglalják össze számunkra. Hisszük, hogy ha elfogadjuk életünk urának a kereszten megfeszített Krisztust, akkor az ő Lelke cselekszik bennünk.
Akkor tudjuk megérteni ­Jézus nagy-nagy ajándékát, ha reményünk az üdvösségre irányul, azt akarjuk, hitünkben őrizzük, s cselekedeteinkben kinyilvánítjuk.
Hittel hozzuk meg apró és jelentős döntéseinket, hogy általuk a Krisztustól tanult szeretet cselekedeteit gyakoroljuk a Lélek erejében. Istengyermeki méltóságunkat újra felfedezve, abban megerősödve, hittel vállaljuk keresztjeinket, mert ez a beteljesülést jelenti számunkra, ahogyan azt Krisztusnál látjuk.
Mit kezdjünk a bűneinkkel? Jézus szeretetéből fakadó, az ő példáját életünk középpontjába állító és hitből meghozott döntéseinkkel küzdhetünk ellenük. Megértve és elfogadva, hogy alapvetően nem törtvényről, parancsról vagy erkölcsről, hanem szeretetről és az abból fakadó cselekedetekről van szó. Ezért merünk a világosságra menni.
Isten végtelen irgalma legyőzi a bűneinket, újra és újra meggyógyít sebzettségünkből, és arra buzdít, hogy napról napra merjük bátran és boldogan vállalni a keresztig való, mindent betöltő szeretet cselekedeteit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..