Ez a gyakorlat egyre általánosabban elterjedt, és így elkészítették az egyetemes egyház kiemelkedő egyéniségeinek névsorát. Ennek egyik példája a Római Kánon (I. eucharisztikus ima), amely felsorolta a római szenteket, és nevüket az egész keresztény világ a misékben megemlítette, és ma is ezt teszi. De nemcsak a vértanúk listáját tartották számon, hanem azt vértanúságukkal kapcsolatos adatokkal is bővítették. A listát pedig más személyekkel is gazdagították, ekkor már nemcsak a mártírok szerepeltek, de az említett szentek nyughelyeit is rögzítették. A szoros értelemben vett martyrologium, amely a naptári napok szerint sorolja fel a vértanúkat, szenteket, az V. századból való. De több – keleti eredetű – martyrologiumot is ismerünk. Nyugaton az első történelmi adatokat tartalmazó mű Beda Venerabilis (+735) nevéhez fűződik, amelyet a későbbi korokban bővítettek és továbbfejlesztettek. Ezek általában magánhasználatra készültek. A martyrologium liturgikus bevezetésére csak a IX. században került sor a kolostorokban és a székesegyházakban. Az első hivatalos liturgikus kiadásra készült martyrologiumot XIII. Gergely pápa adta ki 1584-ben, és elrendelte egyetemes használatát. Több kiadást élt meg e könyv 1748-ban, 1922-ben, majd 1956-tól folyamatosan készítették elő az újabb kiadást. A megjelenési éve: 2000, illetve 2004. Címe: Martyrologium Romanum. Az a könyv, amelyet magyarul a kezünkbe kaptunk, nem a hivatalos Martyrologium Romanum. A fordító meg is jegyzi, de ezt a címben is pontosan közölni kellett volna. Ezek után joggal feltesszük a kérdést, hogy mitől lettünk megfosztva? A szokásos határozaton kívül nem olvashatunk az életszentség jelentőségéről, a szentek tiszteletéről, a Martyrologium Romanumról és annak használatáról való rendelkezéseket. Ez a könyv liturgikus könyv, amelynek megvan az imaórák liturgiájában a helye és a szerepe. Így nem közli a liturgikus keretet, sem a hozzá tartozó liturgikus szövegeket. Pedig hazánkban számos helyen – katolikus rádióinkban és nagyon sok templomban – rendszeresen végzik az imaórák liturgiáját vagy annak egy részét, amelybe ezt be lehetne illeszteni. Az ajánlott helye és a rendje a következő: a Reggeli dicséret zárókönyörgése után következik a napi martyrologium felolvasása. Egy párvers elhangzása (Értékes az Úr színe előtt szentjeinek halála), majd a rövid olvasmány és a könyörgés (nagy ünnepekre mindkettő saját szöveggel, de közös szövegek is találhatók) után hangzik el az áldás és az elbocsátás. De lehetséges a zsolozsmán kívül is elvégezni, mint például közös imához, asztali áldáshoz kapcsolva ugyanebben a rendben, mint amit az előbb közöltünk. Joggal feltehetjük a kérdést, hogyan használjuk a jelen kiadványt? Érdemes közösségekben – katolikus iskoláinkban, szemináriumokban, kolostorokban – felolvasni naponként a megfelelő részt. Hasonlóképpen nagy lelki haszonnal olvashatjuk napi magánolvasmányként is, mert a szentek példája mindenképpen megerősít mindnyájunkat. A hiányosságok ellenére is hálás köszönet a fordítónak és a kiadónak. Reméljük, hogy mihamarabb elkészítjük a megfelelő liturgikus anyagot, és a szükséges jóváhagyások után a püspöki konferencia közreadja.
