Oka az, hogy január 3-án szerepel a Római Martyrologiumban. Ki is ez a szent, és miért érdemes külön megemlékezni róla? Elsőszülött gyermeke Tomasi Giuliónak, Palma hercegének, Lampedusa fejedelmének és Traina Rosa asszonynak. Licatában (Agrigento) született 1649. szeptember 12- én. Nagy gondot fordítottak szülei keresztény és humanista nevelésére. Ugyanakkor modern nyelvekre is tanították, különösen spanyolra, mert már kiszemelték arra, hogy a spanyol király udvarában apród legyen. A szerzetesi hivatás elég gyorsan jelentkezett nála, de csak 1664-ben, elnyerve az atyai beleegyezést, ölthette magára a palermói Szent József-kolostorban a teatinusok habitusát.
Szorgalmasan elmélyedt a szent tudományok és a keleti nyelvek tanulásában. Mestere, Ferenc Maria Maggio a jámborság és a nagy tudás igényét ébresztette fel benne. Filozófiai tanulmányait Messinában végezte, majd 1670-ben Rómába került a ferrarai és a modenai teatinus házban való tartózkodás után. Ott a Sant’ Andrea della Valle teológiai kurzusait látogatta. 1671-ben diakónussá, majd a következő év karácsonyi időszakában pappá szentelték Rómában, a Monte Cavalló-i Szent Szilveszter-templomban. A rendfőnöki házban élt egy alacsony szobában egészen bíborossá történő kinevezéséig. 1712. május 18-án nevezte ki XI. Kelemen pápa bíborossá. Megbetegedett, 1713. január 1-jén meghalt, és a Szent Alessius-templomban, tituláris címtemplomában temették el. Ma a Szent András della Valle-bazilikában, a teatinusok templomában nyugszik (Piazza Vidoni, a Via Giulia elején).
A tridenti zsinat (1545-63) liturgikus hatásaiban messze előre mutatott. A különböző könyvek kiadásai (Zsolozsma, 1568, Misekönyv 1570, Rituale Romanum, 1614) és a Rítus Kongregáció megalapításával (1588). Egyben fölébresztett egy igényt, hogy a liturgikus forrásművek felkutatásával és kiadásával elinduljon a liturgika tudományának fejlődése a XVII. században. Ennek volt egyik kiváló apostola Tomasi teatinus szerzetes, aki a könyvtárakban végzett kutatómunkával megtalált és kiadott több szentírási kódexet és az egyházatyák számos művét. Egyik legfontosabb liturgikus kiadványa volt a Sacramentarium Gelasianum, amelyet 1680-ban ki is adott. Mindig nagy érdeklődéssel kutatta a régi liturgikus dokumentumokat, nem hagyva figyelmen kívül a papok, szerzetesek, valamint a saját lelki igényeit sem. Kiadott egy antifónákat és responsoriumokat tartalmazó gyűjteményt. Ez részleteket tartalmazott a St. Gallen monostorának könyvtárából és a Szent Péter-bazilika archívumából vizsgált kódexekből. Casanate bíboros barátja volt, akinek a Responsorialia et Antiphonaria Romanae Ecclesiae a S. Gregorio Magno disposita című művét (Roma, 1686) ajánlotta. Francesco Barberini bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja védnöksége alatt megkezdte a kétkötetes Biblia kritikai kiadását, jelezve, hogy az V-XI. századi időszakban melyik korhoz tartozik (1688). A liturgiához való tudományos aktivitását jól mutatja az 1689 és 1712 közötti levelezése Gattola Erasmusszal, Montecassino könyvtárosával.
Ki kell emelni a liturgikus nevelés fontosságát sürgető tevékenységét – bár tervét csak 1740-ben, jóval halála után valósította meg XIV. Benedek pápa, megalapítva a Római Liturgikus Akadémiát. Számos írásával segítette azonban a helyes liturgikus gondolkodásmód kibontakozását, amely igazán a II. vatikáni zsinat idején érett be. E kiváló szent közbenjárását kérjük, hogy legyen meg a szakemberekben, de minden hívőben is az a szeretet a liturgia iránt, amely őt is hajtotta minden ténykedésében.
