Fotó: Merényi Zita
A ferences kisnővérek életében a szemlélődés, az imádság és a körülöttük élő emberek szolgálata kiegyensúlyozottan van jelen, Assisi Szent Ferenc és a karizmatikus megújulás szellemében. A közösséget, amely 1991-ben kapta meg az egyházi jóváhagyást, egy magyar származású, de Ausztriában szolgáló keresztesnővér, Szőllősy Julianna alapította. Jelenleg három házuk van: Arlóban, Bükkszentkereszten és Miskolcon, ez utóbbi a központi ház. A rend tizennégy tagot számlál, és két jelölt is a közösséghez tartozik.
A szentmisén a nővérek a Rómában kidolgozott, egységes ferences liturgiának megfelelően tették le örökfogadalmukat. A szertartáson Német László nagybecskereki megyéspüspök, a Szerbia, Montenegró, Koszovó és Macedónia püspökeit tömörítő Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi titkára; Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlegi titkára, valamint számos pap és szerzetes koncelebrált, s a hívek mellett több női szerzetesrend tagjai is jelen voltak.
„Amikor olykor futva-rohanva, de arcukon mindig széles mosollyal megjelennek a ferences nővérek, a megszentelt élet nemrégiben lezárult plakátkampányának szavait – „Rendben vagyok” – juttatják eszembe. Csak éppen kérdőjellel, mintegy önvizsgálatra buzdítva, hogy én rendben vagyok-e” – mondta köszöntőjében Lipcsák János, a mindszenti templom plébánosa.
A szentmisén a nővérek közössége végzett zenei szolgálatot. Kórusuk kiegészült azokkal a fiatalemberekkel, akik a miskolci egyetemi lelkészség révén kötődnek a rendhez. Az örökfogadalom egyes részeit időről időre kommentálták, hogy a jelenlévők jobban be tudjanak kapcsolódni a szertartásba. Elhangzott, hogy a szerzetes beleszeret Isten szeretetébe, s ez vezeti őt arra, hogy lemondjon bizonyos, egyébként nagyon is jelentős értékekről. A fogadalomtevő a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség hármas evangéliumi tanácsának megfogadásával nem három nemet mond, hanem igent az Úrral való közös életre. A fogadalomtételkor nem az ember nagylelkű cselekedetét ünnepeljük, hanem Isten ajándékozó szeretetét. S bár a nővéreket a megyéspüspök kérdezi ekkor, valójában magának az Úrnak válaszolnak.
A fogadalomtétel szertartása az evangélium elhangzása után következett: neve hallatán előlépett a két fogadalomtevő nővér, és ezt mondta: „Itt vagyok, íme, Uram, szólítottál engem.” Az egri érsek kérdéseire felelve ezután mondták ki, hogy kérik örökfogadalomra bocsátásukat.
A szertartás a szentbeszéddel folytatódott, amelyben Ternyák Csaba érsek is azt hangsúlyozta, nem a jelenlévők, a nővérek vagy a Szűzanya áll ennek az egyházi ünnepnek a középpontjában, hanem maga Isten. A papok és a szerzetesek életre szólóan elkötelezik magukat Jézus és az Egyház szolgálatára – ez történik ma az örökfogadalomban.
Az érsek ahhoz hasonlította a szerzetesi életet, mint amikor Szent Péter apostol, látva az Urat, maga is elindult a vízen járva. „Jézus, a mester arra hívott, hogy lépjetek ki a vízre – mondta a fogadalmazóknak. – Nélküle azonban elsüllyednénk. Amikor elbizonytalanodunk, elbátortalanodunk, kinyújtja kezét, felkarol, magával visz, és átmelegíti a szívünket” – tette hozzá.
Ternyák Csaba utalt az Énekek énekéből vett olvasmányra is, amelyben a szerző keresi, de nem találja a kedvesét. A nővérek is ugyanígy keresték a világban kedvesüket, Ráhel nővérnek még vőlegénye is volt, de igazi jegyesét ő is Jézusban találta meg. Rita nővér is különböző utakat járt be, egyházi munkakörben dolgozott a püspöki konferencia titkárságán, mert szerette volna Jézust még közelebbről szolgálni. Az Úristen ma is titokzatos módon szólítja meg az embereket a szívük mélyén, s ők elmondhatják: Krisztus magával ragadott engem. Ez a szerzetesi élet lényege, és ez teszi érthetővé, miért mondanak le annyi mindenről a szerzetesek és a papok. A szeretet fokát az Úrért hozott áldozat nagyságában tudjuk lemérni – hangsúlyozta a főpásztor, aki azt kívánta a nővéreknek, hogy mindig tudják, ki az, akit „szeret a lelkem”(Én 3,4).
A homília után a szerzetesi élet lényegére vonatkozó kérdések következtek, többek között a jóra való törekvésre és a krisztusi életstílusra mondtak igent a fogadalmazók. Majd a Mindenszentek litániája alatt – akárcsak a papszentelésnél – a két nővér leborult a földre az Istennek való teljes önátadás jeleként.
Ekkor érkezett el az örökfogadalom letételének ideje: a fogadalmazók az általános elöljáró, Sebők Anna Mónika nővér kezébe tették a kezüket, és felolvasták a fogadalomtétel saját kézzel írott szövegét. Az elöljáró elfogadta a fogadalmukat, és válaszul ígéretet tett: „Ha mindezt megtartod, a Mindenható Isten részéről ígérem Neked az örök életet.”
A fogadalomtételt lezárásaként először a főpásztorral, majd a nővéri közösség tagjaival váltottak békecsókot az immár örök életükre elköteleződött szerzetesek.
A szentáldozást követően az általános elöljáró, ahogyan azt minden évben megteszi, felajánlotta a közösséget Istennek és a Szűzanyának. A szentmise végén papi és szerzetesi hivatásokért is imádkoztak a templomban. A nővérek végül minden jelenlévőt megvendégeltek egy szelet kalácsra és egy pohár borra.
