Leonardo – de nem da Vinci!

Bevallom, azon kívül, hogy nagyon megörültem a gyerekkori mániáimat egyetlen kis dísztárgyba sűrítő mezei egér–pöttyös gomba–katicabogár kompozíciónak, bővebb kutatásokat nem végezve, először nagyjából az I. világháború előtti időszakra tettem e voltaképpen remekműnek is minősíthető munka keletkezésének idejét.
Ma azonban, egy nyűgös-náthás napon, részben a kis kerámia szoborcsoport fatalapzatának felirata alapján, részben pedig némi internetes kutakodással kiderítettem, hogy mit is kaptam én Albion valamikor gyakran meglátogatott földjéről, vásárfiaként. Most már tudom, hogy ez a funkciója szerint eredetileg nyilvánvalóan gyerekszobai dísztárgy, akár éppen az őszi-téli betegségek idejének hatékony kedélygyógyítgatója, egy nevezetes brit dísztárgysorozat, a The Leonardo Collection egyik nagyon kedves darabja. Gyártási ideje nagyjából 1970-re tehető, esetleg valamivel korábbra. A világhálón sok testvérével találkoztam: remekbe formált delfinnel, oroszlánnal, baglyokkal, kutyákkal, jóformán „a nagy Brehm” minden állatszereplőjével. Közös vonásuk az életteliség, a humor, az ábrázolt állatkák miniatűr pontosságú megformálása. Továbbá az, hogy minden egyes darabon két aprócska, elegáns tábla hirdeti angolul a főszereplő pontos rendszertani nevét. Az én tulajdonomban lévő, hagyományosan fatalapzaton álló kerámiakincsen például ez áll: „Wood mouse”, azaz: erdei egér. A másik kis táblán pedig ez a szöveg olvasható: „Leonardo bronze craft”, arra emlékezetve a mindenkori vásárlókat, hogy a cégnek vannak jóval drágább állat- és egyéb figurái, de nem törékeny kerámiából, hanem „ércnél maradóbb” bronzból.
Immáron háziasított és magyar földre telepített angol egeremet nézegetve eszembe jutott két, korábban megcsodált, s valóban dédszüleink idejében, s éppen nálunk gyártott éthordó, amelyeknek porcelánlábasain szamóca-, illetve ibolyaminta fut körbe. Micsoda élmény lehetett egy ilyenből falatozni – akár üres krumplilevest és grízes tésztát…!
A párhuzam, úgy vélem, világos. A műgonddal és szeretettel készített tárgyak, anyagi értéküktől függetlenül, képesek arra, hogy legnehezebb napjainkat kibéleljék, lágyabbá és otthonosabbá tegyék. Aukciósházakba, árverésekre nem járok, ugyan hogyan és miből is járhatnék. De mindenkinek szívből ajánlom, böngésszen néha akár a hazai bolhapiacokon és a régi ritkaságok kicsiny boltjaiban.
Ezt az ötletet szeretném nyomatékosítani filléres kis angol műtárgyam itt közreadott fényképével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..