A cél a találkozáson kívül az volt, hogy a sekrestyéseknek olyan lelki élményben legyen részük, amely segíti őket szolgálatuk további ellátásában. A délelőtti programot Veréb László, a Gál Ferenc Főiskola liturgikatanára, a Szent Gellért Szeminárium spirituálisa vezette. Beszélt arról, hogy a sekrestyéseknek milyen lelkülettel érdemes ellátniuk a feladataikat ahhoz, hogy szolgálatuk valóban hivatássá váljon. Szó esett arról is, milyen kísértések érhetnek egy sekrestyést, és hogyan nézhet szembe ezekkel. A résztvevők megerősítést kaptak azzal kapcsolatban, hogy a szentély közelében élt élet valóban jobbá teheti az embert. A szegedi Magyarok Nagyasszonya-székesegyházban Kondé Lajos pasztorális helynök, a főtemplom plébánosa gyakorlati útmutatást adott a találkozó résztvevőinek arról, hogy miként tartsák rendben a tárgyakat, a ruhákat, és hogyan ápolják a szent teret. Felhívta a figyelmüket arra, hogy a sekrestyés közvetítő szerepet tölt be a pap és a hívek között, ezért fontos tulajdonsága a diszkréció.
A résztvevők hasznosnak tartották a találkozót, ez derült ki visszajelzéseikből is: „Örültem annak, hogy foglalkoznak velünk, kifejezve ezzel, hogy fontosak vagyunk.” „Számomra az volt a legfontosabb, hogy konkrét, gyakorlati tudnivalók is szóba kerültek.” „Örültem annak, hogy ilyen sok sekrestyés eljött, és személyesen is megismerhettük egymást.” „A legfontosabb számomra az volt, hogy tisztáztam magamban, jól végzem-e a feladataimat.”
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége
