– A két fogvatartotti csoport foglalkozásán először a testi és a lelki egészség szoros összefüggését jártuk körül. Ehhez tisztázni kellett az egészség korszerű értelmezését, amelyben a hangsúly a megelőzésen van – mondta el kérdésünkre Török Iván. – Hosszabb időt töltöttünk a személyközpontú pszichológia (Carl Rogers) emberképének felvázolásával. Kiemeltük, hogy az ember legtöbb problémája abból fakad, hogy önmagát nem tudja elfogadni, túl nagy a távolság reális és vágyott énképe között.
Ebből következően a lelki egészség feltétele az önelfogadás, az önmagunkra találás. Ehhez viszont szükséges, hogy legyen körülöttünk legalább néhány ember, akik feltétel nélkül elfogadnak minket, sokszor annak ellenére, amilyenek vagyunk. A hívő ember számára nagy előnyt jelent, hogy ha senki sem fogadná el, ő akkor is tudja, hiszi, hogy az irgalmas Isten bűnei ellenére is szereti őt. A hit lelki egészségvédő hatású.
Végül szót ejtettünk arról, hogy Viktor Frankl szerint az ember értelemkereső lény. Ha sikerül megtalálnia valaminek az értelmét, akkor könnyebben el tudja fogadni azt. Sőt, a legrosszabb helyzeteket is a lelki egészségét kevésbé fenyegető módon tudja elviselni, ha értelmet talál bennük. A börtönélet jó esetben javukra válhat, lelki fejlődésükre is szolgálhat a büntetésüket töltőknek. Ebben lehet segítséget nyújtani a fogvatartottaknak, akik sok esetben akár egymásnak is tudnak segíteni – foglalta össze az előadás lényegét a pszichológus.
Fotó: Gránitz Miklós
