Lélekadó emberi hangok

Amikor elkezdtünk muzsikálni – 1969-et írtunk –, egyetemisták voltunk, és a saját nemzedékünknek zenéltünk – mondja. – Harmincéves korunk körül viszont ők már nemigen jártak olyan klubokba, ahol akkoriban játszottunk. Ekkor már mindannyiunknak volt családja, és a hetvenes évek közepén gyerekműsort is összeállítottunk, bár eleinte egyáltalán nem tettünk különbséget aközött, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól-e a repertoár. Most már nagyon széles a közönségünk, három hónapostól a nyolcvanhét évesig (apám a „korelnök”) mindenféle korosztály képviselteti magát. Nagyon sokan vannak, akik úgy lesznek a barátaink, hogy megveszik a gyereküknek valamelyik lemezünket, aztán rájönnek, hogy nekik is tetszik. Olyan is van, akit kiskorában hoztak el a szülei, aztán –ahogy minden kamasz – „kötelező módon” szembefordult az ízlésükkel, életmódjukkal. Később amikor „túléli” a lázadó kort, és egyszer csak megint találkozik velünk, nem érti, korábban miért érezte azt, hogy a zenénk csak a gyerekkorának a része, amit le kell vetnie. A magyar és külföldi költők műveit életre fakasztó „kalákás” műsorokon kívül a csapat tagjai szólóalbumokkal, egyedi ötletekkel is gyakorta előrukkolnak. Ezek közül az egyik első volt Gryllus Dániel meditatív sodrú dalsorozata, amelyet 1990-ben – Sumonyi Zoltán verseire – írt Pál apostol levelei nyomán. Az utóbbi időben különféle helyszíneken újra sokszor lehetett hallani ennek a lemeznek az anyagát is.

A katolikus egyház által meghirdetett Szent Pál-év fordíthatta ismét a figyelmet a páli életműre, de talán az is, hogy megint olyan bizonytalan időket élünk, mint például kétezer éve, vagy akár 1990 táján – fejtegeti Dániel a dalok újravirágzásának titkát. – Akkoriban a vallásos megújulásnak volt egy nagy hulláma. Ugyanakkor az apostol leveleinek mindig más mondatai kerülnek reflektorfénybe. Nemrég voltunk erdélyi turnén a Háló-közösség szervezésében: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen adtuk elő templomokban e műsort Halmos Bélával, Ferenczi Györggyel és a Rackajam zenekarral. Új hangszerelést kaptak a dalok, lehet, hogy előbb-utóbb ebből is lesz egy CD. Mert lemezekből nincs hiány: Gryllus Dániel kiadói tevékenységének gyümölcse a Hangzó Helikon-sorozat is, amely immár a tizenkilencedik darabjánál tart, régi és egészen új szerzemények, mindig izgalmas zenei-előadói vállalkozások látnak napvilágot benne. Nemcsak a Kalákától, hanem a magyar költészet szerelmeseként daloló számos többi zenésztől-énekestől: Cseh Tamástól Palya Beáig, a Sebő együttestől Sebestyén Mártáig. A verseket négy évtizede dalra fakasztó csapat koncertjeinek helyszínét is a sokszínűség jellemzi, természetesen a Marczibányi téri rendszeres koncertek mellett. Egészen különleges környezetben is játszottak tavaly nyáron, amikor Clunybe hívták őket. A legendás középkori kolostor maradványai közt rendeztek a franciák nyári szabadegyetemet, amelyen európai nemzetek adhattak ízelítőt kultúrájukból. Bár arrafelé nem divat – egy jelenlevőtől tudom – a közönség nagy lelkesen vissza is tapsolta az együttest. Ezen a koncertünkön – ahogyan korábban Strasbourgban, Brüsszelben és Párizsban is – Lackfi János barátunk konferált – emlékezik Dániel. – Így nem kellett fordításokat vagy dadogó összekötő szövegeket készítenünk, hanem költőként ő mondta el, miről énekelünk. A szervezésben segítségünkre volt Hardi Ferenc, aki a Clunytől tíz kilométerre lévő Taizében él a családjával, így az ő vendégeikként és az ottani közösség iránti érdeklődésből oda is elmentünk. Ez inkább látogatás volt, s nem belépős koncert, de azért persze meghirdették a közösség templomának hátsó részében előadott műsorunkat. Sokan voltak ott magyarok is.

Az idei, évfordulós programok felől érdeklődöm: az ötletek sora, az irodalom és a zene iránti lelkes hűség újabb évtizedeket ígérnek. Augusztus 21-én – Korzenszky Richárd atya szervezésében – lesz az őszi szezont nyitó, immár hagyományos tihanyi koncertünk a Rege cukrászdában. Szeptembertől sokfelé tervezünk Kaláka 40 című koncerteket, amelyekhez egy kis kalákamunkát is kapcsolunk, hiszen ez a szó eredetileg sokféle közös tevékenységet jelentett. A helyiekkel együtt veszünk majd részt valamiben: legyen az templom-vagy óvodafelújítás, egy park vagy játszótér rendbetétele –amire épp szükség van. A Wienerberger Zrt. gyermekintézményekkel és műemlékekkel kapcsolatos Jövővár Pályázatának támogatásával is sokfelé eljutunk. Szeptember 5-én, a szentendrei skanzenben lesz az első jubileumi koncert, illetve Budapesten újra megrendezzük a Költészet Vásárát, amely a párizsi Marché de la Poésie magyarra átültetett változata, ezután Japánba utazunk turnézni, majd november végén lesz a Művészetek Palotájában a születésnapi nagy koncertünk – külön kicsiknek és nagyoknak. De most még Diósgyőrben vagyunk. A beszélgetésnek vége, mert az idei fesztivál egyik záró műsoraként hamarosan kezdődik a Kaláka-koncert. Az esti fény varázsában a diósgyőri vár udvara átalakul: e világ s a látszatok mögött megbújó igazi köztes terévé válik, és a megénekelt költészet sokféle hangja otthonára ismer bennünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..