Nagykanizsa és Kaposvár ismét kezet fogott, s közös zarándoklatot szervezett Medjugorjébe. A lelki vezető Rumszauer Miklós, a kaposvári Szent Margit-templom plébánosa volt, aki az út során Mária, a szabadság asszonya címmel tartott előadást a csoportnak. Nem véletlenül ragadta meg ez a tanítás Kéthelyi Júliát, a fiatal, nagykanizsai gyógytornászt, aki nagybátyjával érkezett Medjugorjébe. Julcsit arról is faggattam, miként látja, könnyű-e ma fiatalnak lenni. Azt mondta, nem, mert kortársai közül túl sokat elcsábít a rossz, rabjává tesz a bűn, és ezért azoknak is nehéz, akik keresztényként akarnak élni.– Más lettem most, a zarándoklat végén. Világossá vált, hogy csak Istenben, Istennel élhetjük meg helyesen a szabadságunkat – mondta Julcsi, aki először járt itt. – A Krizsevác fogott meg leginkább. A hegy olykor félelmetes sziklái között egyre feljebb kapaszkodva, a stációk előtt imádkozva mi is átélhettünk valamit Jézus szenvedéséből. A közbenjáró ima is sokat adott. Megnyugvásért fohászkodtam, és azért, hogy az Úr mutassa meg a helyes utat. Ugyancsak először járt e zarándokhelyen Pongrácz Gabriella. Az elsőéves kaposvári gimnazista tolmács szeretne lenni, hogy bejárja a világot. Úgy véli, ide, Medjugorjébe mindenképpen hoz majd csoportokat. – Nem vártam semmi különöset ettől a Mária kegyhelytől, csak eddig nem értettem, miért vágyakoznak ide vissza oly sokan – jegyezte meg. – Most már értem, hiszen különleges kisugárzása van e helynek, így jövőre én is jövök, hogy újra találkozzam Máriával. Szükség van az ilyen lelki élményekre. Mindenkinek meg kellene élnie Medjugorje hatását, az ima erejét. A Kishegy, és a Krizsevác is nagy élmény volt, mint ahogy a közbenjáró ima. Néztem, ahogy az emberek szinte lerogytak a székre, miközben gyönyörű zene szólt a nagykanizsai Magvetősök jóvoltából. Aztán én is kértem imát. Éreztem, hogy gyógyulok.
– Minden szenvedélybeteg fiatalnak példaadó ez a közösség, itt látszik, mire képes a kitartó ima, a rózsafüzér, a folyamatos munka – mondta Viki. – Innen van visszatérés, hiszen megtapasztalhatják a hit erejét.Szalai Viktória édesapjával most volt itt ötödször. A nagykanizsai piarista gimnázium harmadéves diákjára – aki a Magvető remek fuvolistája – a Cenakolo Közösség hatott leginkább. A diáklány gyógypedagógusnak készül. Az idei újudvari táborba is azért jelentkezett, hogy az alsósokkal foglalkozzon. Ha Medjugorjéből hazatér, irány Baja, az evezőstábor, ahol szintén hívő fiatalokkal szelik a vizet. Bámulattal hallgattam Madarász Szilvesztert. Ez a másodéves orvostanhallgató – aki mezítláb mászta meg a Krizsevácot – korát meghazudtoló érettségről tett tanúságot. Nemcsak a kápolnában tartott magyar miséken, a Magvetős csoport kiváló klarinétosaként, vagy a kiscsoportos beszélgetéseken, hanem a hegyre felfelé is. A tizenkettedik stációnál imádkozott, amikor Jézus meghal a kereszten… Ez a negyedik útja, és sohase úgy jön, hogy bármiféle elvárása lenne. Azért vágyódik ide, mert azt szeretné, ha lenne életének egy-egy bűntelen periódusa. – Sokat gondolkodtam azon, melyik az az állapot, amikor nem követünk el bűnt – mondta. – Szerintem itt, a megszentelt kövek között, amikor keresi az ember Istent, és vigyáz valakire, hogy el ne essen a hegyre vezető úton, vagy szolgálatot vállal, akkor talán nem vétkezik. Sőt, lelkileg feltöltődik és erőt gyűjt. A stációknál is. Először úgy véltem, a saját gondolataim nem tartoznak másokra, aztán meggondoltam magam, mint ahogy tavaly is, hiszen lehet, hogy más pedig az én szavaimból tanul. Ezért „elmélkedtem” a keresztúton.
Szilvesztert arról is kérdeztem, mennyire nehéz, vagy nehéz-e keresztényként élni. – Minden akaraterő kérdése – válaszolta. – Szerencsére kiskorom óta hitben nevelkedtem, ám az ember lázad egy idő után. Nekem sokat adott a piarista iskola; a vallásgyakorlás alsós koromtól életem részévé vált. Mivel teljesen evidens számomra a keresztény értékrend, ezért értem meg nehezen, hogyhogy más fiatalok nem hisznek Istenben. Én könnyen élem meg kereszténységemet, még akkor is, ha Pécsett, ahol tanulok, a bulizás a trend. Ha valakivel beszélgetek, és nem érti a „nyelvet” amin beszélek, nyomban témát vált. Ha szóba kerül a házasság előtti tisztaság, akkor bolondnak néznek. Még olyanok is, akikkel egy templomba járok. A mai világ kikezdte a parancsot, és támadja a szüzességet. Ezzel együtt pedig a családot is. Ezért nehéz komoly kapcsolatot kialakítani. A telefonszám-cseréig még eljutok, ám ha megpróbálok beszélgetni, barátkozni velük, és rájönnek, hogy komolyan gondolom a tisztaságot, egy idő után hátat fordítanak, s talán ki is nevetnek. Nem baj, hiszen ha valakit ezért támadnak, az jó, én pedig nem adom fel. A legtöbb fiatal mindennapjait az önmegvalósításra és az önmegváltásra való törekvés, a karrierépítés tölti ki. Pénz, autó, különféle szenvedélyek – ez a sikk, pedig elgondolkodhatnának arról, hogy az élet Isten felé irányul, és csak Vele együtt érdemes élni.
