Lélek-áradásban élünk

Nem pusztán emlékezünk, hanem hálát adunk, hogy 1923-tól a Slachta Margit köré szerveződő közösségben a testvérek a Szentlélek vezetésével mindig találékonyan válaszoltak a történelmi idők igencsak ellentmondásos eseményeire.

Amikor a gazdasági válság miatt „kitántorgott Amerikába” annyi magyar testvérünk, akkor elindult a külföldre szakadt magyarság szolgálata, amelyből az Egyesült Államokban és Kanadában magyar egyházközségek születtek.

A Trianon utáni helyzetben, Erdélyben a népi értékek újrafelfedezésével, az Ezer Székely Lányok napjának megszervezésével és munkahelyteremtéssel valósult meg a magyarság őrzése.

A harmincas évek végén saját kiadású heti- és havilapok, illetve kurzusok indultak a terjedő nemzetiszocialista eretnekséggel kapcsolatos világnézeti felvilágosítás érdekében, majd az embermentés és a háborús időszak helytállása következett. Erre Sára testvérünk vértanúsága tette rá a nagy pecsétet, különösen a boldoggá avatással.


A háború utáni újjáépítés idején a Lélek vezette tisztánlátásra a testvéreket. Nagy részük úgy élte meg a vörös diktatúrát, hogy most a külső testvéri életformába helyezi át őket az Úristen, s a küldetést a jelenlét kovászával lehet és kell élni, minden körülmény között, akár kórházi dolgozóként, akár gyári munkásként vagy villamoskalauzként. Az állandó kihallgatások és a börtön árnyékában is érvényben maradt az alapító gondolata: hivatásos és képzett munkásokat adni az egyháznak és a társadalomnak… Küldetésünk a hivatásgondozás, lélektől lélekig, akkor is, ha ez államellenes összeesküvésnek számít, mert ha Isten hívja a fiatalokat, akkor segíteni kell őket a válaszadásban.

A Szentléleknek a teremtésben való jelenlétéről szoktak úgy beszélni, mint az anyamadárról, aki ott lebeg a vizek felett, és a káoszból kozmoszt hoz elő. Izgalmas dolog ennek a teremtő, újjáteremtő Léleknek a munkatársává lenni, és mindig odaállni a szinte észrevétlenül csírázó kezdet mellé, életre segíteni, szolgálni azt. Észrevenni, hogy a bezárt kapuk mellett kis ablakokon át út nyílik, s lehet élni a Krisztust követő keresztény életet, és bábáskodni mások felett, akár a telefonos lelki elsősegély szolgálat születésekor, akár a megújulási mozgalmakban, akár az egészségügyben. A testvérek életrajzai a mi missziónk történelme, a Szentlélek története velünk.

A Szentlélek, a kapcsolat Lelke nyitotta meg a szemünket, hogy felismerjünk helyzeteket, megismerjünk ínségeket, és baráti, testvéri kapcsolatba kerüljünk olyanokkal, akik akarnak és képesek nagyot álmodni. Így ismerte fel Gőbel Mária és Kálmán Orsolya testvér más szerzetesek ínségét a nyolcvanas években, és indult el Bajzáth Ferenc atya kezdeményezésére és pártfogásával a szétszórt szerzetesek közös lelki napja – a Margit-szigeti januári imanap – a szerzetek újraindulásáért. Így kezdődtek meg a továbbképzések, a zsinati dokumentum, a Perfectae caritatis közös áttanulmányozása. A közös útkeresés, az újjászerveződés lehetőségének keresésére megalakult a reorganizációs iroda, amelyből aztán a politikai fordulat után kinőtt az MKPK szerzetesi irodája.

S mivel a szociális testvéreknek az alakulási jegyzőkönyv szerint nem lehetnek saját intézményeik, a testvérek szabadok voltak arra, hogy szolgálják más közösségek intézményeinek helyreállítását. Ha jól tudom, húsz testvér hagyta ott saját szeretett szakmáját, tanársegédi állását, kórházi főnővéri posztját, tanári munkáját, hogy az egyház hívására szolgálja az újjáépülést.

Az idős testvérek is vállaltak új szolgálatot. A hetvenedik életévén is túl járó Tarzícia testvér józsefvárosi szolgálata a hátrányos helyzetűek között egészen sajátos és merész gyümölcsöket termett. De így indult el az egyházmegyei karitász, Ács István püspökkel így jártak a testvérek országszerte lelkigyakorlatot tartani a karitászcsoportoknak, segíteni az újjáéledést. Így indult el a karitászmunkatársak képzésének többféle formája is, amelyből aztán az Országos Lelkipásztori Intézet neve alatt kinőtt a Katolikus Társadalomtudományi Akadémia, amely később akkreditált képzésként túlnőtt önmagán, és főiskolai formát nyert.

Mindeközben az Úristen nemcsak behívott minket a szőlőjébe, hanem küldött új, friss hivatásokat is, akiken keresztül átélhettük, hogyan tágul, szélesedik az egyház szociális-társadalmi tanítása, és nyílik meg a vizuális-virtuális világban a képiség, a szépség evangelizációs lehetőségei felé.

Permanens Lélek-áradást élünk, a Szentlélek még nem fáradt bele a világ újjáteremtésébe. Mindannyiunknak, minden testvérnek és minden közösségnek folyamatosan fel kell fedeznie a Lélek adta lehetőségeket, a Lélek vezetését.

A 90. évforduló, a jubileum tehát nem nosztalgia, hanem jubiláció – örvendező hálaadás és nekifeszülés az ellenszélnek, hiszen közösségként megtapasztaltuk a Szentlélek erejét, örömét, szabadságát. S velünk az Úr ígérete, hogy köztünk marad, erőt és örömet ad a tanúságtételre, akár úgy, mint Sára testvérnek, akár a névtelen helytállás mindennapjaiban.

Margit testvér úgy fogalmazta meg a társaság célját, hogy mivel a nyomor oka az Isten-hiány, a lélektelenség, a mi szolgálatunk leesdeni a lélektelenné vált világra Isten Szent Lelkét, szolgálni a lélekmentést, hogy mindenki megismerje az Urat, és megtapasztalja az igazság és igazságosság érvényre jutását az emberi közösség, a társadalom szintjén. Ezért sok testvér foglalkozik hitoktatással, s vannak, akik a közéletben is dolgoznak.

Mindannyian a Megszentelő Szeretet küldetésében járunk, ahogyan erre szólít fel mindannyiunkat Benedek pápa Deus caritas est és a Caritas in veritate kezdetű enciklikája, valamint Ferenc pápa példája és szavai, hogy a megfeszített Krisztust öleljük át, kövessük, szeressük embertestvéreinkben.

Jöjj el, Szentlélek Úristen, nálad nélkül semmi az ember! – kéri ma Magyarországon naponta nyolcvannégy fogadalmas testvér a képzésben lévőkkel és a kültagokkal. Kérjük együtt, s akkor állandóan Pünkösdben fogunk élni, Lélek-áradásban!