És akkor beüt egy váratlan pénzügyi válság. Sőt, egyszerre több is. Mindenekelőtt bizalmi, erkölcsi válság. Gyönge vigasz, hogy beigazolódott, amit sokan évek óta hiába mondanak, hogy gazdasági fellendülés erkölcsi megújulás nélkül elképzelhetetlen. A baj sohasem jön magában. Kísérői a leépítések, a munkanélküliség, az elszegényedés, az eladósodás…
Egyre többen tehát ismét az egyházak felé fordultak. Hirtelen kijózanodtak a reklámízű ígéretekből, hogy már csak egy utolsó erőfeszítés szükséges, és ismét felemelkedőben lesz a nemzetgazdaság. A válságnak két következménye mindenesetre nyilvánvaló. Az egyik, hogy globalizálódott világunkban szorosan egymásra vagyunk utalva. Ha valaki a föld egyik szélén tisztességtelen, az a túlsó féltekére is kihat. A másik, hogy rádöbbenhetünk az igazán lényegesre. A válság ilyen értelemben a megtérés, a megtisztulás, a lelki felemelkedés ideje is lehet. Mi az, ami igazán fontos, maradandó az életemben, és kik azok, akikre valóban számíthatok?
Az életünket átszövő és egymásra hatást gyakorló emberi kapcsolatok szövevényében sok honfitársunk most felénk fordul, mert reményt és jövőt keres. A jó szó mellett tetteket is várnak tőlünk. Ne mulasszuk el ezt a lehetőséget, hiszen mindnyájunknak szükségünk van lelki és erkölcsi megújulásra. Ezért is köszöntjük így egymást az esztendő kezdetén: bízzuk újra életünket Krisztusra, BUÉK!
