Látni akarom…
Fotó: Gieszer Richárd

 

„Látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán” (1Cel 30,84)… – jegyzi fel Assisi Szent Ferenc szavait életrajzírója, Celanói Tamás. Assisi szentje ugyanis Urunk születésének ünnepe előtt Greccio városában azt kérte, hogy a korabeli karácsonyi játékokat vigyék be a templomba. Ezzel a puszta folklórt „átváltoztatta”, és azt az eucharisztikus, a Lélekben újjászülető Krisztus-kapcsolat eszközévé formálta át. Hasonló élményben lehetett részük azoknak, akik a pasaréti templomban március 9-én este a tabernákulum és az oltár környezetében látták megjelenni a keresztút egyes stációit egy misztériumjáték során. A színháztechnika eszközeinek: a fény- és hangjátéknak, a jelmezek és a megjelenítések, valamint a vizualitás egyéb eszközeinek a hittapasztalattal való művészi összekapcsolása egészen egyedi és teljes egészében a világi hívektől induló kezdeményezés, ami külön is kiemeli az előadás jelentőségét és hatását. A színészek játéka, azonosulása a rájuk szabott szereppel nemcsak a rendező jó karakterismeretét, hanem a szerepvállalók belső hozzáállását is mutatta, beilleszkedésüket a passiótörténet világába.
A passiójátékban egy XXI. századi fiatal verses szemlélődése és a gonosz közbeszóló ténykedésének keretei között elevenedik meg a szenvedéstörténet, amelyben helyet kap az újraélt evangélium. A magára maradottság ugyanis felidézi Jézusban a tanítványok szétküldését, a gyermekek meg­áldását vagy éppen az Eucharisztia átadásának emlékét. Elesései során mintha az Úr is látni akarná azt és azokat, amik és akik fontosak számára, amiért és akikért jött, hogy ez adjon neki erőt útja folytatásához, a továbbhaladáshoz. Az ostorcsapások jelenetét a gonosz hatalmi pálcájának összeütése jelzi, miközben a szereplők vércsíkokat húznak a megostorozott Krisztus testén és arcán. A katona elveszi Veronikától a kendőt, majd az arctól való megérintettségét jelezve zavarodottan adja vissza tulajdonosának a Krisztus-képmást. Mária arca pedig azt a képet jeleníti meg a találkozás során, amit a hívek nap nap után láthatnak a pasaréti templom stációábrázolásán.
A különböző idősíkok és események találkoztatása azonban nem csupán vízió ebben a misztériumjátékban, hanem a középkor és a barokk korszak misztériumjátékainak pedagógiáját korunkra alkalmazva annak eszköze, hogy megértsük: Jézus értünk jött, bennünket is látni akar(t), helyünk van a megváltás nagy drámájában!
A Krisztust alakító színész és környezetében több szereplő az első előadás alkalmával ténylegesen végigkönnyezték a kereszt útját. Az előadás befejeztével a „közönség” nem tapsolt, hanem percekig némán állt. Egyesek az első előadás után visszajöttek a templomtérről a másodikra, mert látni akarták… (1Cel 30,84) – ez az előadás igazi kibontása: Pasaréti Passió, volt olvasható a cím a színmű plakátján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..