A magyar kormány döntése nyomán hazánkban 2018 a Családok éve volt, amelyhez az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) is kapcsolódott rendezvénysorozatával. Az év lezárultával a programok céljáról és tartalmáról Sánta Jánost, az AVKF lelkészét kérdezte Bölönyi Gabriella, a Váci Egyházmegye sajtóreferense.
Miért volt fontos egy egész évet a családoknak ajánlani? Mit jelent ma a család fogalma?
– A hívő ember Isten ajándékaként tekint a legalapvetőbb emberi közösségre, a családra, és jó, ha a nemzet vezetői is hasonlóképpen gondolkodnak. 2018 a Családok éve volt, és a kormány kezdeményezéséhez a Katolikus Egyház, illetve más szervezetek is kapcsolódtak. Korunk nyugati társadalmai egyre kevésbé tartják szükségesnek a megszentelt köteléket férfi és nő között, ennél fogva nemegyszer gyermekeink is ötletszerű körülmények közé születnek. Nem kapnak annyi szeretetet, amennyi szükséges volna ahhoz, hogy idővel maguk is képessé váljanak szeretetet adni. Egyszóval igencsak időszerű, hogy védjük a család szentségét és méltóságát, mindenki úgy, ahogyan tudja, és hogy a bizonytalankodó fiatalok kedvet és bátorságot kapjanak a családalapításhoz.
Miért döntött úgy a főiskola vezetősége, hogy az intézmény bekapcsolódik az országos programsorozatba?
– Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola azért látta fontosnak, hogy csatlakozzon a tematikus évhez, mert az intézmény hallgatói reménybeli családapák és családanyák. Ráadásul, akik itt végeznek, azok nemcsak saját jövőbeli családjukért lesznek felelősek, hanem a rájuk bízott gyermekek révén más családokért is. Ma a szülők egyre többet várnak a jó pedagógusoktól, nemritkán egyfajta szülőpótlék-szerepet is szánnak nekik. A tanító és az óvodapedagógus szakon végzők inkább a gyermekekkel találkoznak pályafutásuk során, de a szociálpedagógia szakon diplomázók az élet sűrűjébe kerülnek, és sokrétű munkájuk révén a családok védelme is a feladatuk lehet.
Milyen tematika szerint épült fel a főiskola által szervezett előadássorozat? Kiket szerettek volna megszólítani ezekkel a rendezvényekkel?
– A főiskola hét alkalomból álló sorozatot szentelt a Családok évének. Az egymásra épülő hét délutáni rendezvény az emberi élet egyes fázisait tekintette át a családi élet szempontjából. Ezek a következők voltak: az udvarlás időszaka, a házasságkötés és a házasság, a gyermekek születése, a gyermeknevelés, a gyermekek „kiröppenése”, az idős házasok helyzete, a veszteségek és a halál titka.
E hét rendezvény során hittani, szociológiai és pszichológiai témájú előadások hangzottak el, de sor került filmvetítésekre, valamint magyar néprajzi tárgyú kép- és hanganyagok felidézésére is. Egy-egy alkalomra a hallgatók rövid színpadi darabokat is írtak, amelyeket maguk adtak elő. A rendezvények tehát igen sokrétűen és kreatívan közelítették meg az egyes élethelyzeteket. Valamennyi alkalomnak egy-egy szaktanár volt a felelőse, aki szabadon állíthatta össze a tematikus délután menetét.
Az előadások elsősorban a hallgatóknak mint leendő családalapítóknak szóltak, de a sokszínűségből adódóan a tanárok és az előadók is tanulhattak egymástól. A rendezvények zárt körűek voltak, többnyire a főiskola adott otthont nekik, bár az első alkalmat a váci Adullám kávézóban tartottuk, és előre meghirdettük számos fórumon.
Gyakorlati útmutató nem készült a hallgatók számára, de a családos élet sokrétű megjelenítése során minden fiatalnak alkalma nyílt arra, hogy felmérje, milyen feladatok várnak rá a jövőben.
Kaptak visszajelzéseket az előadások után?
– Az egyes alkalmak után az előadók és a hallgatók a főiskola vezetőségével együtt értékelték a látottakat, hallottakat. Tekintettel arra, hogy a programsorozat nemrég, adventben zárult, a mag szárba szökkenéséről még nem beszélhetünk, de azt elmondhatjuk: a magvetés igen sokrétű volt.
Mit kíván az új esztendőben a családoknak?
– Bármit is látunk vagy hallunk a családok problémáiról, sajnálatos szakadásairól, ne engedjünk a reménytelenség kísértésének. Már csak azért se, mert tudjuk, hogy a rossz hír könnyebben terjed, mint a jó. Napjainkban is szép számmal találhatunk olyan családokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy valóban csak az evangéliumi értékek megélésével lehet a jónak igazán örülni, és a fájdalmas életszakaszokon túllendülni.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
