Közelség

Biztos vagyok abban, hogy A Föld sója című dokumentumfilm a legjobbak közé tartozik. Wim Wenders alkotása nem csak azért lett kiváló, mert rendezőjének kisujjában van e műfaj minden mesterfogása. Elsősorban azért tud nagy hatással lenni ránk, mert Sebastio Salgado életét mutatja be. A brazil fotóművész az egész földet bejárta, munkáit egy-egy téma köré rendezte, ennek köszönhetően a néző az emberi létezés szinte minden nagy kérdésével találkozik. Wenders legújabb dokumentumfilmjét, a Ferenc pápa – Egy hiteles ember (Pope Francis – A man of his word) című alkotást látva hasonló érzésünk lehet. Ez a film is attól válik izgalmassá, hogy középpontjában egy különleges személy áll. A Katolikus Egyház vezetője ebben a filmben számos olyan problémát érint, amely nem csupán a katolikusok, hanem mindenki számára érdekes és fontos.
Ferenc pápáról sok szempontból mondhatjuk, hogy első: például ő vette fel először a Ferenc nevet. Assisi Szent Ferencre elsősorban úgy tekintünk, mint aki komolyan vette az evangéliumokat. Ő „a fül apostola”, aki minden emberre odafigyelt, és aki a természet hangját is meghallotta. A pápa szeretne „ferenci lelkületet lehelni a világba”. De mit is jelent ez?
Nem sokkal azután, hogy Jorge Mario Bergogliót pápává választották, tett egy „szívből jött” kijelentést, melyet azóta számtalanszor idéztek már: „Szeretném, ha Egyházunk a szegényeket szolgáló szegény egyház lenne.” A pápa szerint az éhezés, a nélkülözés röviden szólva gyalázat. S „amíg az Egyház a reménységét a gazdagságba helyezi, addig Jézus nincs jelen benne. Marad egy civil szervezet, mely jótékonysági vagy kulturális célokat szolgál.” A szegénység nem egy a leküzdendő nehézségek között, mert „a szegénység az evangélium középpontjában van”.
Súlyos szavak ezek. Ám csak a kezdet, hiszen a filmet látva hamar feltűnik, hogy a rendező tudatosan választotta ki Ferenc pápa megnyilvánulásai közül azokat, amelyek a legnagyobb feltűnést keltették és keltik ma is. Rá kell döbbennünk arra, hogy a pápa – kis túlzással – soha nem beszélt mellé, szavaira mindig érdemes volt odafigyelni. Igen, ez a szóhasználaton is múlik, ugyanis olyan kifejezéseket alkalmaz, amelyek felrázzák a hallgatóságot. A Kúria tagjait például arra figyelmezteti, hogy „senki nem pótolhatatlan”, óvja őket „a spirituális Alzheimer-kórtól” és attól is, hogy úrrá legyen rajtuk „a gyászos ábrázatok betegsége”.
Wim Wenders filmje korunk világának és Egyházának sorskérdéseit járja körül. A pápa beszél a „foglalkoztatás, föld és fedél” hármasságáról; a munka, a család, a tudomány és a művészet fontosságáról. Halljuk véleményét a nők, a fiatalok helyzetéről, az Egyházban előfordult visszaélésekről. Az utóbbiak kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy e téren zéró toleranciát kell hirdetni azért is, mert aki egy ilyen tettet elkövet, az egy életre tönkreteszi az áldozatot.
„A mai világ javarészt süket. Úgy gondolom, hogy mi magunk, papok között is igen sokan süketek vagyunk. Amikor azt mondom paptársaimnak, hogy kapcsolódjanak be az emberek életébe, a közelségről beszélek. Beszélj keveset, hallgass sokat, mondj épp eleget, és mindig nézz az emberek szemébe.” Az alkotók is ehhez tartották magukat, hiszen a film végtelenül szuggesztív hatású, köszönhetően annak, hogy Ferenc pápa – az egész mozivásznat betöltve – mindvégig hozzánk beszél. (A szinkronizált változatban Harsányi Gábor rendkívül kifejező hangján.) A világban tett látogatásainak képeit is láthatjuk. A pápa járt többek között a Rio de Janeiró-i favelában, a nápolyi börtönlakók és a leszboszi menekültek között, felkereste az ENSZ Közgyűlését, az amerikai családfesztivált és az Egyesült Államok Kongresszusát is. A rendező alig használ olyan képeket, amelyeknek csak a szemléltetés a szerepük.
Amikor a pápa az Amerikai Egyesült Államokban járt, Fiatját az egyik tévékommentátor Mr. Bean autójához hasonlította. Valóban, a pápa tartja magát ahhoz, amit hirdet: legyünk mértékletesek. Az ember ugyanis lassan „elpusztítja a földanyát”, azt, amiről joggal mondhatjuk, hogy „a szegények legszegényebbje”. A film természetesen kitér Ferenc pápa másik nagy felvetésére, a környezet- és teremtésvédelem sürgető gondjaira is.
Wim Wenders Egy hiteles ember című filmjéről írva nagy a kísértés, hogy minden mondatát idézzük. A végére mégis álljon itt néhány, mintegy zárszóként: „Számunkra, keresztények számára a jövőnek van egy neve. Ez a név a remény. A remény az önmagát be nem záró szív erénye, amely nem a múltban időzik, és nemcsak túléli a jelent, de képes látni a holnapot is.”

(A DVD kapható az Új Ember Könyvesboltban – Kárpátia-udvar.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..