Köszöntő sorok a nyolcvanéves Jáki Teodóznak

Megfizethetetlen érték ez kultúrában, egyházban, nemzetben, s még külön abban a művészettel fényjelzett fogalomkörben, amit a szakrális jelent az egyház örökségében. Te mindig ennek voltál – és vagy máig – gondozója, mint hajdan a vértanú Lőrinc, akit csak így neveztek: „az egyház vagyonának őre”. Gyűjtőútjaid az örök liturgiával való találkozások is, melyekről szólni csupán az angyalok nyelvén lehet. És minden ilyen szólás a gregoriánt s a nép lelkéből fakadó dallamot, éneket jelenti. Lehet-e szebbet mondani az Úrnak, szebben zengeni a teremtés örömét? Sík Sándor írta: Ó Istenem, ha az én árva bodza-sípom / Egy századrészét el tudná fütyülni annak, / Amit te mondtál énnekem magamról / Egy parasztdal egyetlen sorában!

Olyan érték ez az óhajtás, amit Szent Benedek Rendjének tagjaként mindig a magyarság, a vén kontinens javára, nemzetek, népek testvérületében a lélek nevelésére kívántál/kívánsz fordítani. Ezt igazolják cikkeid, könyveid, CD-lemezeid, énekpedagógiai múltad, kitüntetéseid, melyekkel a magyar nemzetért végzett fáradozásaidat ismerték el. Mindig egységben látod ezt az országot, ügyedben Istenre számítottál – számítasz.

Legyenek áldottak továbbra is éveid, napjaid, imádságaid aranyláncok az égi és a földi liturgia szerelmében. Erősítsen az értékszolgálat kegyelme, melyet a Teremtő naponta – csillagként – tűzzön homlokodra: értelmedre, szívedre – hűséges szolgálatodnak minden szándékára, munkájára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..