A helyi közösségek életének formálása

A jövőnk kifejezés azt a pozitív állítást jelenti, amelynek lényege a keresztény remény, s a szövetség ennek jegyében végzi munkáját. „Ez a mai társadalmi környezetben talán súlytalannak tűnhet, egyesek azt is mondhatják: szembeúszunk az árral – mégis, mindazok, akik felelősen dolgoznak a KÉSZ helyi csoportjaiban, áldozatos, erőfeszítéssel teli munkájuk mögött a keresztény remény munkál” – mondja az elnök.

A programjukat jelző megfogalmazás a kisemberekről beszél. „Abban az értelemben, ahogyan a bibliában találkozunk ezzel. A Boldogságos Szűzanya, a kisember típusa a Magnificatban imígyen énekli meg ennek lényegét: hatalmasakat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt. – A keresztény ember mindent Istentől kér, vár és fogad el.” Osztie Zoltán hangsúlyozza: ennek mindhárom összetevője fontos. „Az imádkozó ember kéréssel fordul Istenhez, reménnyel vár – ez az imádkozás egyik fontos eleme -, s el is fogadja azokat a javakat, amelyeket Istentől kap. A kapott javakkal minden erejét, tehetségét latba vetve együtt dolgozik Istennel. Nem csodaváró emberekre van szükség, nem gőgös önhittekre, akik magukra hagyatkoznak vagy kizárólag magukban bíznak, hanem együttműködőkre.”

A koalíció kifejezéssel kapcsolatban az elnök kiemeli: „Fontos az áthallás, ugyanakkor a gondolat differenciált meghatározása. A KÉSZ nem kapcsolódik egyetlen párthoz sem, nem vesz részt a pártpolitikában, ugyanakkor igényt formál a társadalom alakítására. A koalíció kifejezés a politikai pártokhoz képest másféle egységet fejez ki: azt, amely helyi csoportjaink, tagjaink, mindannyiunk között, keresztény gondolkodásunk révén jön létre.” Ez a koalíció kifejezésre jutott közelmúltbéli tiszafüredi küldöttgyűlésükön is. A KÉSZ törekvései hogyan viszonyulnak napjaink magyar valóságához? „A nagy politikai folyamatokra nincs és nem is lehet közvetlen befolyásunk. A politikai hatalom gyakorlásában semmiképpen nem tudunk és nem is akarunk részt venni. De a magunk területén megtehetjük, ami rajtunk múlik. Erről tanúskodik helyi csoportjaink munkája.”

Elősegítik az egyházi közösségek erősödését is. A KÉSZ elsődleges célja és értelme éppen abban áll, hogy a lelkipásztorkodó papságnak értelmes, kipróbált munkatársakat kínáljon, akik az egyházközségi élet elevenségét szolgálják. „Ott működik igazán jól a KÉSZ, ahol a lelkészek, a lelkipásztorok és a tagok együttműködnek. S ez kisugárzik környezetükre.” Ahogyan az alapító elnök, Csanád Béla professzor megfogalmazta: sónak és kovásznak kell lenniük szűkebb és tágabb környezetükben.
A KÉSZ-ben széles körű szociális munka folyik, beleértve a határon túli magyarokkal valón együttműködést. Mint Osztie Zoltán elmondja, az egyik magyarországi német településen például a KÉSZ kutatta föl az elhurcoltak, kitelepítettek nevét, állított nekik méltó emlékművet, s ápolja azóta is a sokat szenvedettek emlékét. Jászberényben emléktáblát állítottak az 1950-ben oda internált szerzetesek emlékére, akik közül számosan ott is hunytak el.
Társadalmi kapcsolataik egyre gazdagodnak. Szoros kapcsolatban állnak a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, ott vannak a Civil Parlamentben, legutóbb részt vettek a Hősök terén rendezett demonstráción. Osztie Zoltán felszólalt a Polgári Körök legutóbbi országos találkozóján. A KÉSZ képviselőjét a közelmúltban választották be az ORTT rádió kuratóriumába. Részvevői a Százak Tanácsának.

Társadalmi szolidaritásra egyre nagyobb szükség van és lesz a jövőben. A családok segítése, a határon túli magyarok fölkarolása, gyermekrendezvények, táborok szervezése egyaránt beletartozik a KÉSZ munkájába. Több helyütt KÉSZ-tagok kezdeményezték iskolák alapítását vagy újraindítását.

Megnyilatkozásaik – ha az országos médiumokban nem jelennek is meg – a helyi sajtón keresztül mégis sokakhoz eljutnak. „Legutóbb éppen a cigánykérdésben szólaltunk meg. Mi, KÉSZ-tagok ugyanúgy küzdünk a mindennapi gondokkal, mint mások, ugyanakkor látjuk a társadalomban végbemenő folyamatokat, s érzékeny módon válaszolunk ezekre.”A KÉSZ nagy ereje és erénye, hogy csoportjai nem központi elhatározásokat hajtanak végre, hanem a helyi értelmiségi csoport, fölismerve az ottani szükségleteket, programszerűen valósítja meg munkáját. Ez is a szövetség gazdagságát, sokszínűségét mutatja. Az ország valamennyi vidékén jelen van a KÉSZ, összesen nyolcvannégy csoportja működik. A keleti országrészben – bár éppen fordítva gondolnánk – nagyobb hangsúllyal a nyugatinál.

„Több településen KÉSZ-tagok – nem a KÉSZ jelöltjeiként – jelen vannak az önkormányzatokban, s a maguk értékrendjét igyekeznek érvényesíteni munkájukban. Így veszünk részt a közélet formálásában.”
Két évtizedes vállalható múlt áll a szövetség mögött. A rendszerváltás óta nem sok párt vagy társadalmi szervezet őrizte meg ennyire szervezeti és eszmei folytonosságát.