Korunk nagy problémája a remény hiánya

Korunk legnagyobb problémája a remény hiánya. Az emberek irányvesztettek, nem lelik önmagukat a napjainkban zajló antropológiai forradalomban. Az egyház hálás, amiért megkapta Istentől a választ, amely maga Krisztus. Az új evangelizáció jó alkalom a közös munkálkodásra annak érdekében, hogy mindenki megértse és befogadja Krisztust, aki tegnap és ma ugyanaz. Az a szív, amely megtalálta a maga útját Krisztusban, képes lesz csodákat tenni az élet minden területén – jelentette ki határozottan a bíboros.


A négynapos találkozó során többek között szó esett a keresztényeket Európában érő diszkriminációról és a világban tapasztalható keresztényüldözésről; a vallásszabadság kérdéséről; az Európai Unió és az Európa Tanács tevékenységeiről a hit évében és a II. vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulóján.

A tanácskozáson részt vett Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa, képviseltette magát a Latin-amerikai és Karib-tengeri Püspöki Konferenciák Tanácsa, az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziuma és Kazahsztán is.

A szentatya Erdő Péter bíborosnak és az ülés résztvevőinek küldött üzenetében felhívja a figyelmet az evangeliáció örök feladatának megújítására. Kövessék Szent Gál tanítását, aki arra tanít minket, hogy az elvetett mag, a keresztény üzenet ott tud gyökeret verni és igazán hatni, ahol közösség van, ahol a közösség befogadja és éli ezt az üzenetet.

Erdő Péter bíboros köszöntőjében kiemelte: az 1978 óta a CCEE székhelye, Sankt Gallen ma is meghatározó szerepet játszik az európai egyházak életében. Kifejezte örömét, hogy a CCEE éppen abban az évben ülésezhet, amikor 1400 éves jubileumot ünnepelnek, ekkor érkezett meg ide ugyanis Írországból Szent Gál.

Bemutatta a titkárság új munkatársát, Michel Remeryt, a Rotterdami egyházmegye papját, aki a következő öt évben a CCEE helyettes főtitkári tisztjét tölti be Janka Ferenc utódaként. Bevezető előadásában Erdő Péter bíboros említést tett az előző tiranai plenáris ülésről, a keleti katolikus püspökök nagyváradi tanácskozásáról. Az afrikai főpásztorokkal folytatott tanácskozásukon pedig ismét tudatosodott, hogy amikor egész népek éheznek, természetesen szükség van az azonnali segítségre – ugyanakkor el kell gondolkodni azon, hogyan lehet az egész gazdasági rendszert igazságosabbá tenni. Hangsúlyozta Európa felelősségét is. A katolikus–ortodox fórum lisszaboni találkozója azzal a jelenséggel foglalkozott, hogy a gazdaság és a pénzpiac fokozatosan elszakad a társadalmi élet egyéb területeitől. A társadalmi igazságosság kérdéséről esett szó, amely országonként és egész Európa szempontjából másmás hangsúllyal került előtérbe.

Erdő Péter bíboros külön kiemelte: Európában az emberek egyre inkább úgy érzik, nincs hatalmuk a körülmények felett. Már a fiatalok sem lázadnak, tehetetlennek érzik magukat. Eluralkodott a beletörődés érzése, de vannak reményteli jelek is: az emberek vágynak az Istennel való találkozásra.
Felhívta a figyelmet arra, hogy külön figyelmet kell szentelni a vallásszabadság kérdésének Európában és az egész világon.

Erdő Péter a II. Vatikáni Zsinat gyümölcseiről beszélt a szeptember 29-i vesperáson. Az Isten szava az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik. A szentatya azsinat által az egyházba ültetett reménység megújítására és megünneplésére hirdette meg a hit évét. Ez a zsinat úgy jelentett ki örök igazságokat, hogy közben szem előtt tartotta korunk valóságát. Az egyházban az ökumenikus zsinat gyümölcseként a reménység számos jele él. A zsinatot követő időben megszületett dokumentumok folytatják a zsinat által megkezdett utat, segítik tanításának befogadását. Erdő Péter beszédében hangsúlyozta azt is, hogy a globalizáció, a vele együtt járó számos probléma mellett, hitünk közvetítésének szolgálatába állítható.

A CCEE plenáris ülésének záró üzenete szeptember 30-án többek között megállapította: „Látván a gazdasági liberalizmus és etikai szabadosság súlyos következményeit, arra kívánunk mindenkit emlékeztetni, hogy a kereszténység időszerűbb, mint valaha, és felkínálja mindenki számára örök aktualitását, amennyiben a személy és a közösség humanizmusát hirdeti.” Úgy vélik, nem véletlenül fogalmazódik meg a szándék a család és a különböző történelmi és vallási hagyományok együttélésének átalakítására. Feltesszük magunknak a kérdést – írják a főpásztorok –, mi célja lehet a zavarkeltő és módszeresen lejárató magatartásnak a keresztény tanítással és a keresztényekkel szemben? A püspökök leszögezik: a személy és a társadalom destabilizálása nem szolgálja az emberek javát, csak részérdekeket.