Fotó: Facebook
Bár karok és lábak nélkül született, Istentől kapott feladatának köszönhetően – hogy másokat bátorítson – az ausztrál-szerb származású Nick Vujicic képessé vált arra, hogy teljes életet éljen. Úszik, horgászik, golfozik, búvárkodik, szörfözik, és körbejárta a világot, hogy előadásaival, életpéldájával megmutassa: korlátaink ellenére is lehetünk boldogok. De persze számára sem volt mindig ilyen tiszta a kép. Gyermekkorában sokszor kinevették, csúfolták a társai, így aztán depressziós lett, és tízévesen öngyilkosságot kísérelt meg, megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Sokáig nem látta az élete értelmét, nem értette, hogy ha szereti őt Isten, akkor miért végtagok nélkül teremtette meg. Azért imádkozott, hogy nőjön ki a keze és a lába, mert úgy gondolta, hogy akkor mindene meglenne. De aztán belátta, hogy örülnie kell annak, amije van, és rá is feladatot bízott Isten. Élete így új értelmet nyert. „Nincs szükségem kezekre és lábakra – mondta, amikor két éve Magyarországon járt, hogy előadásaival a magyar fiatalokat is bátorítsa. Az Új Ember ekkor interjút készített vele. – Isten azt adja meg, amire szükségem van” – mondta. Tizenhét évesen kezdett el világszerte beszédeket tartani. Úgy érezte, az a feladata, hogy meséljen az embereknek Isten szeretetéről és erejéről.
De ifjúkorában bizonytalanságok is kínozták. Végtagok híján rettegett attól, hogy soha nem találkozik majd olyan nővel, aki szeretni tudná őt, és feleségül menne hozzá. Kétségek gyötörték, hogy vajon alkalmas lenne-e férjnek és apának. Akkoriban úgy tűnt, nagyon is valóságos korlátai vannak a szerelemnek – legalábbis számára. Meg volt győződve arról, hogy nincs a világon olyan nő, aki egy ilyen tökéletlen férfit szeretne társának, mint amilyen ő, aki nem tudja megfogni a kezét, vagy ölbe venni a gyermeküket. „Nem bíztam magamban, ám ami még ijesztőbb, nem bíztam Istenben és az ő ajándékában, az igaz szerelemben” – meséli. Nick kamaszkorát végigkísérték az elutasítások és a csalódások. Önsajnáló bulit tartott, amelyen csak ő volt jelen. Úgy vélte, hogy a vég-
tagok hiánya azért nem ugyanaz, mint egy rossz frizura vagy egy pattanásos arc. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a lányok kifejezetten azért nem akarnak randizni vele, mert nincsenek végtagjai. Úgy érezte, még soha senki nem szenvedett ennyire. Ám a kétkedés és a magánytól való félelem azonnal szertefoszlott, amikor 2010-ben felbukkant az életében a gyönyörű mexikói-japán lány, Kanae. Bár kapcsolatuk korántsem indult zökkenőmentesen, happy end lett a sztori vége. 2012. február 12-én házasodtak össze, 2013. február 13-án született meg első gyermekük, Kiyoshi, majd 2015 augusztusában második fiuk, Dejan.
Édes Istenem, csodálatos érzés volt látni, ahogy bátran elindult az apukája felé, akiről tudta, hogy nincsenek karjai, amelyekkel elkaphatná. Ahogy botladozva közeledett felém, végig mosolygott, a tekintetében nyoma sem volt félelemnek. És amikor odaért, valami csodálatos dolog történt. A fiam nem állt meg és nem nézett rám várakozón, hogy mikor veszem fel, hanem kis kezecskéivel megfogta a galléromat, a kulcscsontomat, a vállamat – ott fogott, ahol csak tudott. A következő pillanatban még közelebb lépett hozzám, és amikor biztonságban révbe ért, boldogan, büszkén mosolyogva nekem dőlt. Majdnem sírva fakadtam. Hirtelen eszembe jutott az összes pillanat, amikor rettegve tettem fel magamnak a kérdéseket, hogy vajon találok-e valaha is egy nőt, megnősülök-e és lesz-e családom. Ki akarna engem? Ki szeretne? Ki akarna tőlem gyereket? Létezik-e egyáltalán az a nő, aki szeretni tudna egy magamfajta férfit? És akkor Kiyoshi szemébe nézve az összes kérdésemre megkaptam a választ: Igen!
(Részlet a Szerelem korlátok nélkül című könyvből.)
Még a második gyermekük érkezése előtt Nick és Kanae úgy gondolták, könyvben mesélik el megismerkedésük kalandos történetét, illetve bepillantást engednek jegyességük időszakába, házasságuk első éveibe és szülővé válásuk folyamatába is. „Természetesen nem tudtam nem észrevenni, hogy Nicknek nincsenek karjai és lábai, de nem ez foglalta le a gondolataimat – írja Kanae. – Más dolgok sokkal szembetűnőbbek voltak: az erős jelleme, a fantasztikus mosolya és a szemei, amelyekkel mintha belelátott volna a szívembe.” A könyvben Nick és Kanae őszintén vallanak arról, hogy bár nagyon szeretik egymást, botladoznak a házasság útján, egyáltalán nem tekintik hát magukat szakértőnek, csupán szerelmük történetét szeretnék megosztani az emberekkel, és mindazt, amit eddig megtanultak, részben a saját hibáikból, részben mások segítségével. Ösztönözni szeretnének, felkészíteni a párkeresőket, az együtt járókat és a fiatal házasokat arra az útra, amelyet a korlátok nélküli szerelem keresése során járnak végig.
„Ifjúságom nagy részében nem értettem, miért nem hozott az utamba Isten egy olyan nőt, akit életem végéig tiszta szívből szerethetek – írja Nick. – És akkor Isten elhozta nekem Kanaét, én pedig végre megértettem, hogy mindez idő alatt erre a találkozásra készített fel.” Azt mondja, nem szeretné, ha más is elkövetné azt a hibát, amit ő, hogy nem bízott eléggé Istenben. Ezért döntött úgy, hogy feleségével elmeséli a történetüket. S az üzenete: „Ha vágysz a szerelemre, soha ne mondj le róla, mert Istennek célja volt azzal, hogy elültette a szívedben ezt a vágyat.”
(Nick Vujicic és Kanae Vujicic Szerelem korlátok nélkül című könyve kapható az Új Ember könyvesboltjában. Ára: 3699 Ft)
