Kora tavasz a Népligetben

Hosszú ideje nem esett az eső, és ez a kis növény a betonba ágyazva, egy kis repedésbe szorulva él és virágzik. Megsimogattam a szirmokat, mielőtt továbbmentem. A Népliget bejáratánál is sárga virágok fogadtak, bal kéz felé aranyeső, a gyepen pedig mindenfelé pitypangok virítottak. Talán az állandó kaszálásnak tudható be, hogy a virágok itt szár nélküliek, nincsenek leveleik; a fű között, a földön ülve várták az arra repülő méheket és más rovarokat.
Jobb oldalon a fákról csuszkák hangját hallottam. Sok év óta járok ide, s ezen a részen évente látom és hallom őket. Nemzedékek követik egymást a ligetnek ezen a kis darabján.
Messziről nézve a fák még csupasznak tűnnek, de közelebbről már látni a kibontakozó zöld leveleket. Egyesek előbbre járnak, mások lemaradnak, a ginkófa például még a rügyfakadás kezdetén van. A Planetáriumhoz közeli bokrok között vörösbegy énekelt. Először nem láttam, de aztán leugrott a fűbe a bokor előtt, és felkapott valamit, talán egy balszerencsés farkaspókot. Egyike a kedvenceimnek ez a narancspiros mellényű madár, mindig örülök, ha találkozunk valahol. Többfelé búgtak az örvös galambok, később pedig egy, a talajon keresgélő példányt láttam. Talán tízméternyire lehetett, nem repült el, percekig csodálhattam ezt a szép nagy galambot. Azt hittem, fészekanyagot gyűjt, ám amíg néztem, csak sétált, hol erre, hol arra tipegett, de ágacskát nem emelt föl.
Távolabb zöld küllő kiáltott kacagó hangján. Több pár is él a Népligetben, és azt hiszem, a sok év alatt egyetlen olyan alkalom sem volt, amikor itt jártamkor ne láttam vagy hallottam volna ezt a szép zöld színű, piros­sapkás harkályt.
A ligetben korábban több helyen is bodzások voltak, de a bokrokat, amelyek nyár végén és kora ősszel lédús fekete bogyókkal kínáltak táplálékot barátkáknak és más madaraknak, érthetetlen okból kivágták. Az újrasarjadó fiatal ágakon már szép zöld levelek ültek, és ott, ahol a legsűrűbb volt a feltörekvő aljnövényzet, barátka énekelt. Még néhány nap, és megérkeznek Afrikából a fülemülék. Korábban évente legalább 6-7 pár költött a ligetben, gyönyörűség volt hallgatni a hímek egymással versengő, csattogó énekét, de a letarolt bokrosokkal ők is eltűntek, az elmúlt évben csupán egyetlen hímet hallottam énekelni. A kertészeti irodák mögött virágzik a bogláros szellőrózsa, mindenfelé virít a kis százszorszép; kicsit beljebb, a fák között erdei pinty énekelt. Már kifelé mentem, amikor seregély énekét hallottam. Az egyik platán magas ágán ült, és néha szárnyaival is verdesve, seregélyszokás szerint mindent összezagyválva énekelt. A pattogó, füttyentgető hangok közé kétszer is belekeverte a sárgarigó jól ismert „huncut a bíró” flótáját. Örültem neki, mert az aranytollú madár még messze jár, majd csak május elejétől lehet hallani itt, a Népligetben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..