Fotó: Mészáros Ákos
Valamikor a 60-as évek végén a Lágymányosi lakótelep házainak udvarán játszottunk a társaimmal, amikor hirtelen egy színes újság kissé gyűrött lapjait fújta elénk a tavaszi szél. Az amerikai Life magazin oldalai voltak, a címlapjára ma is jól emlékszem: a római Sixtus-kápolna belsejét ábrázolta, egy elképzelt állványzattal. Vajon milyen módon dolgozhatott a nagy firenzei mester a kápolna mennyezetén? Erről szólt a többoldalas képriport a magazin belső oldalain. A kutatókat, műtörténészeket manapság is foglalkoztatja a kérdés: hogyan volt képes Michelangelo az 1500-as évek elején erre a szinte emberfeletti képességeket igénylő feladatra? A XVI. században élt olasz építész, Giorgio Vasari által is terjesztett legendák szerint a kápolnában a mester mindent maga csinált. Ő ácsolta az állványokat, a kartonok elkészítése mellett ő keverte a festékeket, és persze ő festette meg a figurákat is, mind a háromszáz alakot a több mint 540 négyzetméternyi felületre. A mai kutatások szerint azonban korántsem egyedül dolgozott. „Hiszen tudjuk, hogy a freskófestészet összetett feladat, amely népes csapatot igényel: Michelangelónak is mindvégig több tapasztalt festő és legalább egy tucat segéd állt a rendelkezésére” – hallhattuk a tárlatvezetésen Kárpáti Zoltántól, a kiállítás kurátorától.
A budapesti Szépművészeti Múzeum A test diadala – Michelangelo és a XVI. századi itáliai rajzművészet című tárlata a reneszánsz mester és kortársai nyolcvan művét mutatja be. Sokakban fölmerülhet a kérdés: mi újat lehet még mondani Michelangelóról? Hiszen legutóbb néhány évvel ezelőtt a bécsi Albertinában is volt már egy nagyszabású grafikai kiállítás a műveiből. Valóban. Ám a hazai gyűjteményekben egyetlen eredeti Michelangelo-rajz sincs, így különleges alkalom, ha lehetőségünk adódik a megtekintésükre. Másfelől pedig ennek a kiállításnak más a kontextusa, mint a korábban látottaknak, más összefüggéseket keresett és talált a mostani tárlat kurátora.
A kiállítás címe – A test diadala – első hallásra meglepő, hiszen tudjuk, milyen sérülékeny, mennyire mulandó az emberi test. Egy átlagos emberi életút aligha nevezhető diadalmenetnek: a fiatalkorban még szépnek mondható test az idő múlásával hanyatlani kezd. Igen, de nem a kiállításon! Itt gyönyörűen kidolgozott vagy éppen vázlatként is szép emberi alakokat, testrészeket, anatómiai tanulmányokat láthatunk. Michelangelo és kortársai Raffaello, Luca Signorelli, Jacopo Pontormo, Agnolo Bronzino, vagy Francesco Salviati az antik görög–római művészet mintájára fölfedezik és újra is alkotják műveikben az ókori embereszményt. Hiszen nem véletlenül hívják ezt a korszakot reneszánsznak, újjászületésnek.
És ha már sérülékenységről beszélünk: már önmagában az is csoda, hogy ezek a vörös és fekete krétával papírra készített rajzok fennmaradtak az idők folyamán. Ahogyan arról már más alkalommal is írtunk, alkotásaikhoz korábban nemigen készítettek rajzvázlatokat a művészek. Vagy ha esetenként mégis, akkor azok általában nem maradtak meg. Tudhatjuk, hogy Mi-
chelangelónak voltak rajzai, amelyeket maga semmisített meg, vagy az egyik barátját kérte meg, hogy égesse el őket – mesélte Kárpáti Zoltán. Szerencsénkre azonban sok fennmaradt belőlük. Nincs izgalmasabb annál az ihletett pillanatnál, amikor a mester első vázlatai készülnek egy megrendelt műalkotáshoz. Mi, nézők egy kicsit részeseivé válhatunk a mű születésének, láthatjuk, hogyan formálódik, miként ölt testet a gondolat, s alakul ki a későbbi nagy méretű festmény. Ezért is volt remek ötlet a kiállítás rendezőitől, hogy zöld monokróm színnel valamennyi teremben tapétaszerűen végigvonul a falakon Michelangelo egy-egy figurája a Sixtus-kápolna mennyezetéről, ráadásul eredeti nagyságban. Mellettük pedig láthatjuk a hozzájuk készített tanulmányrajzokat, amelyeket összehasonlíthatunk a kész művel. Eredeti méretben csodálhatjuk meg például a küméi Szibüllát és a hozzá készített portrévázlatot. Érdekes figura: hatalmas, erős, izmos embert ábrázol, férfias, mégis nőies vonásokkal. Michelangelo a Sixtus-kápolna freskórendszerébe, a különféle mezőkre osztott felületekre ifjú titánokat, szibillákat és mindenféle, sokszor nyakatekert pózokba beállított, többségében férfiaktokat festett. Láthatóan nem okozott neki gondot a számtalan figura megalkotása, szinte ontotta magából ezeket az ifjú titánokat. Elképesztő anatómiai ismeretei lehettek. A művészettörténetből tudjuk, hogy nagy kortársával, Leonardóval együtt titokban boncoltak is; nem csak kívülről voltak kíváncsiak az emberre, meg akarták ismerni belülről is.
A Szépművészeti Múzeum kiállításán a Sixtus-kápolnába festett mennyezetfreskó-sorozaton kívül jelentős helyet kap az Utolsó ítélet is. VII. Kelemen pápa 1533-ban kérte föl Michelangelót az óriási, 180 négyzetméteres oltárfal kifestésére. Az elkészült művet egész Róma megcsodálta, a város lakói közül, aki csak tehette, látni akarta ezt a rendkívüli alkotást, olvashatjuk Irving Stone Michelangelo című könyvében. Ámbár azt is tudhatjuk, hogy az alkotás megosztotta a korabeli közvéleményt. Egyesek furcsállták, hogy az ítélkező Krisztus alakját szakáll nélkül ábrázolta a mester, és azt is, hogy túl sok meztelen ember tolong a hatalmas képen. Ezért később az egyházi hatóságok elrendelték, hogy az illetlen részeket át kell festeni. Erre Daniele da Volterrát, Michelangelo közeli munkatársát kérték fel. A kiállításon, egy korabeli rézmetszeten kitakarások nélkül csodálhatjuk meg ezt a páratlan remekművet. S ami talán még ennél is érdekesebb: láthatunk a tárlaton egy kompozícióvázlatot is, amelyet fekete kréta és toll felhasználásával 1534-1535 körül Michelangelo készített az Utolsó ítélethez.
A mestertől mindössze két, vászonra festett táblaképet ismerünk: az egyik a híres Doni Madonna, más néven a Szent Család kör alakú képe, a másik a Léda és a hattyú címet viselte egykoron. Ez utóbbit azonban a XVII. században erkölcstelennek ítélték, és elégették, így csupán másolatokon maradt fenn. Ezek egyikét láthatjuk most a kiállításon, festője ismeretlen. Viszont van itt egy fekete krétával készített, nagy méretű rajz is, Rosso Fiorentino (1494–1540) munkája. Az ehhez készült női fejtanulmány eredetije Michelangelótól származik, és ez a reneszánsz korának talán legszebb rajza. Egy külföldi magángyűjteményben nemrég fölfedeztek egy Michelangelo-rajzot, amelyet a mester egyik legelső, tizenévesen készített műveként azonosítottak. A kiállítás kuriózuma, hogy ez a kép is szerepel a bemutatott alkotások között.
Írásunk főcíme – A kiapadhatatlan alkotóerő – arra utal, hogy úgy tűnik, mintha a végtelenségig tartott volna Michelangelo pályafutása. Gazdag életművében nemcsak szobrai és freskói kápráztatják el az embert, hanem csodálatos rajzai is. Bármibe fogott bele, remekművek sora került ki a kezei közül. Páratlanul hosszú élet és közel hetvenévnyi alkotóidő jutott neki, mindannyiunk örömére. „Michelangelo alighanem azért jött a világra, mert Isten példát akart mutatni általa a művészeknek” – írta róla kortársa és barátja, Giorgio Vasari. Neki köszönhető, hogy a mester nevével elválaszthatatlanul összeforrt az isteni jelző.
A kiállításon az említetteken kívül is rengeteg még a látnivaló. A harminc Michelangelo-rajz és az ötven kortárs műalkotás különösen élvezetes programot kínál az érdeklődő közönségnek.
(A test diadala – Michelangelo és a XVI. századi itáliai rajzművészet című kiállítás június 30-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.)
