Szükséges, hogy szempontokat kapjunk, amelyek segítenek eligazodni a szenvedés, betegség és halál dolgában. Hámori Antal könyve – amely a Jel Kiadó remek sorozatának, a Tarjányi Zoltán szerkesztette Erkölcsteológiai Könyvtárnak nyolcadik darabja – bíborosi jóváhagyás birtokában foglalja össze az egyház tanítását az eutanáziával kapcsolatban. „Önkényesen senki nem választhat élet és halál dolgában” – mondja a szerzői előszó –, „ennek a döntésnek egyedül a Teremtő feltétlen ura”. S hogy milyen megfontolások, dilemmák és kitérők vezettek ehhez a felismeréshez, azt világosan tárja elénk az átfogó kötet, miközben bemutatja a szentírási megfontolásokat, a tanítóhivatal állásfoglalásait, valamint a szakirodalom vonatkozó állításait. Az egyházjogi kitekintés után tézisekben foglalja össze az élet szolgálatának alapvető szempontjait. Végül pedig függelékben közli a Magyar Orvosi Kamara, a Bioetikai Társaság, a Katolikus Orvosok, valamint az Életvédő Fórum állásfoglalását. Végső következtetése – bár hitünk egyik alapja – újra és újra megszívlelendő: „A testi élet a maga földi állapotában a hívő számára nem abszolút érték.” Ennek az alapigazságnak az átgondolásához és bensővé tételéhez nyújt szakavatott segítséget a Jel Kiadó friss kötete.
(Hámori Antal: A haldokló, beteg ember életének és méltóságának tisztelete az egyház tanításában, in: Erkölcsteológiai Könyvtár, Jel Kiadó, 2009)
