Fotó: Merényi Zita
Az eseményen előadást tartott Erdő Péter bíboros, prímás; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Hölvényi György európai parlamenti képviselő.
Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány elnöke köszöntőjében arról beszélt: tavaly, XIII. Leó pápa szociális enciklikája, a Rerum novarum 125. évfordulója alkalmából tartott konferenciájukon vetődött fel a kérdés, hogy mit jelent kereszténydemokratának lenni a XXI. században. Nem érkezett igazán megnyugtató válasz, ezért is döntöttek úgy, hogy idén – tágabb európai kitekintésben – e kérdés köré szervezik tanácskozásukat. A Rerum novarum egy határozott társadalmi szerkezetre épült, és a tőke-munka ellentétére adott választ, de alapfelvetései ma, a negyedik ipari forradalom utáni korban, amikor mozognak az identitások, már kezdenek megkopni – vélekedett az alapítvány elnöke.
Elsőként Erdő Péter bíboros, prímás tartott előadást, arról beszélt, hogy a közép-kelet-európai országok számára a rendszerváltás, majd a 2000-es évek elején a csatlakozás az Európai Unióhoz állandó alkalmazkodási kényszert hozott, az e népekkel szemben használt hangnem pedig állandósította az érzést, hogy integrációjuk nem történt meg, sőt, folytonosan diktátumokhoz kell igazodniuk. Hozzátette: a követelések közül pedig sok nem is gazdasági, inkább ideológiai jellegű.
A bíboros felidézte: amikor 1989 után a közép-kelet-európai országok közeledni kezdtek a Nyugat felé, újabb és újabb követelményekkel találták szemben magukat, amelyek sokszor nem csupán az alapvető demokratikus működés kritériumai voltak, hanem olyan társadalmi modelleket és elgondolásokat tartalmaztak, amelyeknek hiányzott az alapjuk az adott társadalmakban. „Sokan úgy érezték ebben a régióban, hogy elmaradottként, esetleg kulturálatlanként, sőt bűnösként kezelik őket egy olyan helyzet miatt, amely nem ezeknek a népeknek a hibájából, hanem a jaltai egyezmény értelmében, a nagyhatalmak politikai döntése miatt alakult ki” – hangsúlyozta a bíboros.
Kitért arra: az európai identitás a földrajzi tényezőkön túl főleg kulturális azonosság. E kultúra egyik legnagyobb inspiráló ereje – az elvilágiasodás ellenére is – a keresztény vallás volt és maradt. A másik, hogy számos nemzet alkotja, amelynek van saját nyelve, kultúrája, történelmi tapasztalata és „saját zsenialitása az egyéni és közösségi élet kihívásaival való szembenézéshez”. „Ebben a sokszínűségben a teremtés gazdagságát ismerjük fel”, Isten ajándékát, amelyet „őriznünk, védenünk kell” – fogalmazott Erdő Péter.
Hozzátette: „imádkozunk és dolgozunk” egy olyan Európáért, amely „tiszteli az emberi életet a fogantatástól a természetes halálig”, „befogadó a családok iránt”, „tiszteletben tartja az egyéni és közösségi vallásszabadságot”, és elismeri a népek lehetőségét, hogy „méltó módon tiszteljék” a kultúrájukat és identitásukat alakító vallásokat.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke arra mutatott rá, hogy Európa és az Európai Unió közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, hiszen földrajzilag, időbelileg és szellemileg is van köztük különbség. Az Európai Unió kétségkívül fontos nemzetközi szervezet, de csupán időleges, míg Európa előtte is volt és utána is lesz, s ez Magyarországra is igaz. Semjén Zsolt hangsúlyozta a kormány uniópártiságát, ugyanakkor leszögezte: az Európai Unió nem a magyar történelem célja, hanem a magyarság megmaradásának eszköze.
A KDNP elnöke szerint Európa három alappillére a kereszténység, amely nem csupán egy az alkotóelemek közül, hanem az építőkövek (a zsidó etika, a görög kultúra, a római jog és a germán államszervezés) egységét adó valóság; a nemzeti lét, amely éppen a kereszténység segítségével tudta sokszínűvé tenni Európát, valamint a természetjogi valóságok. Az egy férfi és egy nő szövetségét jelentő házassággal kapcsolatban a miniszterelnök-helyettes elmondta: az nemcsak a természetjogon, hanem a római jogon is alapul.
Semjén Zsolt szerint a migráció egyértelműen iszlám invázió, amelyet az tett lehetővé, hogy a migránsok kettős vákuumba érkeznek Európába. Egyrészt identitásvákuumba, amely abból adódik, hogy a már több mint kétszáz éve zajló keresztényellenesség miatt földrészünknek nincs identitása, másrészt demográfiai vákuumba, amely a genderideológia, illetve a család- és házasságellenesség következménye.
Hölvényi György európai parlamenti képviselő, aki frontharcosnak nevezte magát, arról beszélt, hogy Európa a menekültügynél sokkal súlyosabb válságban van, amely a fogyasztás mindenek fölé helyezésére vezethető vissza. Ez hozzájárul a kritikai szemlélet elvesztéséhez mind társadalmi, mind egyéni szinten. A mai világban a család, mivel nem fogyasztóbarát, eltűnésre van ítélve.
Meg kell találnunk a család szerepét a XXI. században, hiszen továbbra is igaz, hogy a család jelenti a férfi és nő közötti különbségek harmonikus egységét, s ugyanígy a polgári közösségek közül is csak az lehet életképes, amely a különbözőségeket integrálja és közös jövőt ad nekik. Ma, amikor az európai politika egy része távolodik a normalitástól, sokan szélsőséges nézetekbe menekülnek, de a keresztény társadalom soha nem lehet szélsőséges – hangsúlyozta Hölvényi György.
Az előadásokat panelbeszélgetés követte Olivier Poquillon domonkos szerzetes, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) főtitkára, Gábor Dzsingisz korábbi hollandiai kormánytag, jelenlegi kereszténydemokrata parlamenti képviselő és Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletének vezetője részvételével.
