Kőbe vésve

Steven Spielberg Lincolnról szóló filmje (2012) az Egyesült Államok legendává magasztosult elnökének a 13. alkotmánykiegészítéssel kapcsolatos – elsősorban politikai – harcát mutatja be. Lincoln esetében is tetten érhetjük – mint a történelem megannyi szereplőjénél – hogy valódi személyisége, tetteinek tárgyilagos bemutatása szinte reménytelen. Spielberg sem törekszik erre, sőt, maga is hozzátesz egy lapáttal a már kialakult mítoszhoz. Gondosan kikerüli annak bemutatását, hogy az elnök miként szegte meg folyamatosan azokat a demokratikus elveket, melyekért – legalábbis a film szerint – síkra szállt. Rögtön árnyalja az egyoldalú képet, ha megnézzük Robert Redford A cinkos című 2010-es filmjét. Itt azt láthatjuk, hova vezetett, hogy Lincoln felfüggesztette a Habeas Corpust, mely szerint minden gyanúsítottat megillet a semleges bírósági eljárás.

Ridley Scott A Sólyom végveszélyben (2001) című filmje csak itt-ott változtat az amerikai hadsereg sikertelen szomáliai akciójának történésein. (Például elhallgatja azt a tényt, hogy az egyik helikoptert baráti tűzben sikerült lelőni.) Erre pedig azért volt szükség, mert máskülönben nem kapták volna meg a forgatáshoz a nélkülözhetetlen felszerelést – elsősorban a Black Hawk típusú helikoptereket – az Egyesült Államok légierejétől. Ez pedig olyan szempont volt, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A nézőt pedig biztosan nem érdeklik az aprócska részletek…

Ben Affleck Az Argo-akció és Kathryn Bigelow Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza című mozijai szakmai körökben nagy sikert arattak. Ám az események ismerői – köztük olyanok is, akik maguk is részt vettek alakításukban – már nem voltak ennyire lelkesek. Affleck filmje ellen elsősorban a kanadaiak és az angolok emelték fel szavukat, mondván, hogy szerepüket nem elég hangsúlyosan mutatták be. A legfőbb probléma mégsem ez. A színészből lett rendező ugyanis – nyilván terjedelmi okokból – nem beszél arról, mi váltotta ki az irániakban azt a heves Amerika-ellenességet, amely végül a túszejtéshez vezetett. (Még akkor is, ha a nyomásgyakorlásnak ezt az eszközét jogosan ítéljük el.) Ezzel szemben ismét erősíti azt a képet, melyet évek óta sugall nekünk a média: Irán gyanús ország, jobb lesz vigyázni vele! Milyen érdekes lenne látni egy olyan – hollywoodi – filmet, mely az Egyesült Államok és Mohammad Reza Pahlavi sah diktatúrájának kapcsolatáról szól. De ne álmodozzunk.

Amióta láttam, azóta azon gondolkodom, vajon mit akart Bigelow az Oszama bin Laden elleni sikeres támadás bemutatásával. Leleplezni, hogy a CIA és Amerika meg nem engedhető eszközöket – jelesül fogolykínzást – használt, hogy elérje céljait? Vagy arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy az Egyesült Államok – mivel övé a világ legerősebb hadserege – ott és akkor avatkozhat be, ahol éppen jónak látja? Lehet, hogy ezek is szempontjai voltak. Ám mostantól kezdve, ha valaki megkérdezi, hogyan is történt a veszélyes terroristavezér meggyilkolása, már kész a válasz: Nézd meg Kathryn Bigelow filmjét! Ha pedig kételyeid vannak…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..