A XX. század második felétől teológiai vita bontakozott ki arról, vajon csak az a keresztény tekinthető-e vértanúnak, akit személyes hitvallása miatt öltek meg. A vértanúság fogalmának tágabb értelmezését jelentette II. János Pál pápának Maximilian Kolbe áldozatával kapcsolatos megállapítása. A lengyel minorita atyát ugyanis a felebaráti szeretet vértanújának nevezte.
Ferenc pápa februárban, amikor jóváhagyta Óscar Romero San Salvador-i érsek boldoggáavatási ügyének megkezdését, az érseket a hit vértanújának nevezte, mert szót emelt a szegények, az elnyomottak jogai mellett. A keresztény hittől és erkölcstől nem választható el a szociális igazságosságért és az erőszakos hatalom ellen folytatott küzdelem.
